2011. július 16., szombat

Hogyan ne menjünk férjhez...

- Mire vonatkozott, hogy nem válaszoltál a kérdésére?
- Arra, hogy miért nem mentem férjhez.
- És miért nem?
- Reggel felkeltünk, megkérte a kezem,  elmondta, hogy templomi esküvője még nem volt és előkeresi  a keresztlevelét és összeházasodunk. Már láttam magamat Zebegényben az oltár előtt... Azóta nem találkoztunk. Végül is ez egy nem szokványos történet. Rosszabb lett volna, ha csak cigiért ugrik le és utána tűnik el véglegesen.

PS: Azért reggel még kapok kávét? A többit meg úgy is tudod...  Köszönöm, hogy vagy nekem. (Amoha ellenőrző kérdésére a válasz: Igen, erősebb vagy...)

2011. július 10., vasárnap

Hölgyeim...

... fel a glaszékesztyűt!

Komoly ellenfeleink lesznek. Keményen kell edzenünk.


2011. június 30., csütörtök

Kislány kutyák gazdát keresnek!

Nem szeretek elcsépelt mondatokat leírni, hogy milyen az az ember, aki kölyök kutyákat kitesz az útszélére... Na de azért, mégis milyen?

A két pici lány keres gazdá(ka)t. Maci egyből örökbe fogadta őket,  -  apjuk helyett apjuk lett,  -  de sajnos Katicáék nem tudják megtartani a kicsiket. Várhatóan középtermetűek lesznek. A kutyusok átadását meg megoldjuk valahogy.

Nem szoktam ilyent kérni, de ha tudod, akkor ezt a bejegyzést osszad meg lehető legtöbb fórumon. Köszönöm.

2011. július 03: Szerető gazdára találtak a lurkók.

2011. június 27., hétfő

Szent Iván-éji tökös lecsó

"- Tudja, arra gondoltam, hogy  mennyire élvezte volna  Ő ezt a vacsorát.
- Elmondjam, hogy mit kívántam?
- Nem, mert akkor nem teljesül, de azt hiszem tudom..."

A fiúk kezdetnek flexet és hegesztőpisztolyt kértek, hogy megszereljék a sörpadot, aztán még szerettek volna egy kis cementet és sódert, hogy beágyazzák, hogy ne billegjen és kissé csalódottak voltak, hogy csak kalapácsot és kombinált fogót tartok. (A sufniban lévő cementről mélyen hallgattam, mert annyira benne voltak, hogy féltem, tényleg lebetonozzák a kertem.)

Iszogattunk, beszélgettünk és jó lett volna, ha Ő tölt egy pohár italt nekem vagy csak véletlenül hozzám ér.

Ránk sötétedett. Gyönyörű tiszta, csillagos volt az ég. Valahogy szóba került a kívánságlámpás, hogy milyen látványos, amikor felszáll és most mennyire illene ide. Vannak éjszakák, amikor minden teljesül. Elővarázsoltam egyet. Kértem valamit Istentől vagy az Univerzumtól? Komolyan nem tudom, talán csak annyit, hogy mondjon már végre egy határozott igent és rohanjon hozzám.

Aznap vele álmodtam. Ritkán szoktam. Csillagfejes csavarhúzót kért. Nem kérdeztem meg, hogy mire kell. Bíztam benne. Adtam, mert tudtam, hogy sosem bántaná „Zebegényt”.




Tökös lecsó
(6 személyre)

20 dkg füstölt szalonna apró kockára vágva
3 pár (mangalica) debreceni 1 cm-es vastagságú karikákra vágva
1/2 kg paradicsom megtisztítva, kockákra vágva
1 kg paprika felkarikázva
1-2 db erős hegyes zöld paprika felkarikázva
1/2 kg tök meghámozva, felkockázva. (Ha zsenge, akkor mehet a magja és a tökbél is hozzá.)
4 db közepes hagyma megtisztítva, nálam reszelve, mert nem szeretem az ételben a látványát, egyébként tetszés szerinti alakúra vágva (karikázva, apró kockákra, stb.)
1-2 ek olaj
1-2 ek majoránna
1-2 ek pirospaprika
Só, bors
10 db tojás (elhagyható)

Egy (jó nagy) lábasban  -  kis olajon  -  a felkockázott szalonnát üvegesre sütjük. Rátesszük az apróra vágott hagymát, amit pár percig fonnyasztunk. Ezután a tököt, pár perc elteltével a paradicsomot és egy kicsivel később a paprikákat belekeverjük. Sózzuk, borsozzuk és meghintjük majoránnával, piros paprikával, összekeverjük és lefedve addig pároljuk, amíg a paprika és a tök megpuhul. Hozzáadjuk a kolbászkarikákat, összeforraljuk és ha szeretjük a felvert tojásokat belehabarjuk. Amikor „megköt”, friss kenyérrel tálaljuk.