Újházi tyúkhúsleves, avagy a Piros-fehér-zöld játék

Szerdán Amoha megérkezett Angliából. Ilyenkor próbálok mindig olyasmit főzni, amit nagyon szeret. Sajnos kint nincs ideje magára is főzni, a betege és általában az angolok pedig nem a gurmandságukról híresek. Hallgatólagos megállapodás köztünk, hogy tésztalevesnek szerepelni kell a menüben. (A tésztaleves egy gyűjtő fogalom nálunk a húsleves és a cérnametélt kombinációjára, de a lényeg, hogy Andi tányérjában inkább az utóbbi domináljon.)

Nagymamám küldött édesanyámmal múlthéten egy szép, kukoricán nevelkedett, udvarban kapirgálós tyúkot nekem. Ez csak azért nagy szó, mert édesapám mindig meggyanúsította drága jó anyósát, hogy a szárnyasokat még nászajándékba kapta, mert öregszülém annyira pátyolgatja őket, hogy a baromfiaknak nagyobb esélyük van arra, hogy végelgyengülésben haláloznak el, mint hogy levágják őket.

Így hát a tervezett menüből egy biztos pont volt, hogy a leves az Újházi tyúkhúsleves lesz. Közben a kedvenc gasztroblog gyűjtőoldalamon felfedeztem a Piros-fehér-zöld játékot és arra gondoltam, hogy ennél autentikusabb levest akarva sem találhatnék kisvirág felhívására.

"Köztudott, hogy nevét Újházi Edéről, a színészről kapta, aki „az érett tyúkdarabokkal, aprólékokkal, jóféle fehér húsdarabkákkal, tésztával és megfelelő zöldséggel párolt leves" nagy kedvelője volt. A figyelmes főszakács ezért a mai húsleves első változatával kedveskedett neki, amely Újházi Ede utasításai alapján nyerte el végül mai, tökéletes formáját. Sőt, ha a precizitásra törekszünk, be kell ismernünk, hogy eredetileg nem tyúk, hanem kakas levesről lehetett szó, hiszen Újházi Debrecenig is elment, hogy az alapanyagul szolgáló "vén kakasokat" beszerezze. Mivel azonban a tyúk jóval könnyebben beszerezhető és gyorsabban puhul, mint a kakas, mára ez vált a leves alapjává."

.

.

Újházi tyúkhúsleves (8 személyre)

Hozzávalók:
1 szép, hízott tyúk (kb 1,5 kg-os volt)

4 db szép nagy sárgarépa
2 db petrezselyem gyökér
1 fej zeller
1/4 kelkáposzta (torzsa) (maradt múltkor a frankfurti levesnél – lefagyasztottam)
1 közepes fej hagyma
20 dkg karfiol (Kicsit öreg volt, ezért főzés után kidobtam, de aki szereti, az a végén a leveshez adhatja.)

2 gerezd fokhagyma

1 zöldpaprika

1 paradicsom

15 szem egész fekete bors

2 csipet sáfrány(os szeklice)
só

10 dkg sampinyon gomba

20 dkg zöldborsó (mélyhűtött)

10 dkg cérnametélt

Én darabolva kaptam a tyúkot, de valaki egészben főzi. (Máját, zúzáját, nyakát hozzátehetjük, de nálam a torkos macskák olyan esdeklően néztek, hogy megkapták.). Annyi vízzel ami ellepi, lassú tűzön feltesszük főzni. (Kb. 2,5 liter) Amikor felforrt lehabozzuk és hozzáadjuk a megtisztított zöldségeket és fűszereket, kivéve a gombát, zöldborsót és a cérnametéltet.

Amikor már majdnem puha a hús, külön edényben egy kis levesben megfőzzük a gombát és a borsót, egy másikban pedig kifőzzük a tésztát.

Az elkészült levest hagyjuk egy kicsit ülepedni, majd leszűrjük, a húst kicsontozzuk (esetleg a bőrét is eltávolítjuk) és apróbb darabokra vágjuk. A sárgarépát metéltre vagy kisebb darabokra szeleteljük. (A kelkáposztát, a hagymát, a fokhagymát, a paradicsomot és a paprikát, valamint az egész fűszereket kidobjuk.)

Egy mély levesestálba beletesszük a leszűrt borsót, gombát, tésztát, a darabolt húsokat, és a zöldségeket, majd a forró levessel felöntjük. A tetejét vágott petrezselyemmel meghinthetjük.

(Elkészítési idő: kb 3,5 óra, de a tyúk korától is függ)

.

.

Megjegyzés: Szegénykém annyira vén volt, hogy majd 5 órán keresztül főztem. (A tyúkot, nem a nagymamát.) Ajándék tyúknak ne nézd a korát! Hoppá, ez lesz jövőhéten a születésnapi mottóm.