2009. szeptember 30., szerda

Rozmaringos kacsacomb konfit, szőlős, körtés, narancsos, zelleres salátával

Mindig cinikusan mosolygok azokon a filmeken, ahol a főszereplő haláltusájában biztosítja szeretteit, soha el nem múló szerelméről, szeretetéről.
Apa csak ennyit mondott: Kislányom, egyszer mindenkinek meg kell dögleni!

Nagy igazság. Szeptember 15-én lett volna 67 éves az én hétköznapi hősöm - Lala - és 13 éve, hogy utoljára szólt hozzám...

... és még mindig nagyon fáj.

Megsütöttem édesapámnak születésnapjára a kedvenc kacsacombját.

(A recept leírásához nincs erőm, ne haragudjatok! Majd egyszer, talán.)

2 megjegyzés:

Kataklizma írta...

Abban viszont semmi igazság nincs, hogy az idő enyhíti a fájdalmat. Szerintem inkább szítja.

Akárhogyis, ennek a gyönyörű kacsacombnak biztos szivesen nekiesne.

RIP

Fehérnyúl írta...

Katicám,neked ezt az érzést nem kell elmagyaráznom. :(:(:(