A tökéletes reggeli

Két ember van az életemben, édesanyámon kívül, akik nem kérhetnek olyant, amit ne tennék meg értük. Érdekes módon ezt a két embert ugyanott, szinte egyidőben ismertem meg és még a nevük is egybecseng és ugyanazt jelenti.

Most mindkettő messze van. Andrea barátnőm csak földrajzilag, András meg…

Van egy kis falu, ami különösen kedves a szívemnek. Odamegyek bút felejteni, feltöltődni, mely helyről mindig Ady Endre (Hazamegyek a falumba) sorai jutnak eszembe.

Ezen a varázslatos helyen - képzeletben - mindig ott látom magam körül Őket is.

Látom András büszke és elégedett családfői mosolyát, ahogy kiscsaládunkra néz. Amoha sürgölődését és aggódását, hogy az én gyerekem, meg az ő gyereke mindjárt belepottyan a Malom patakba vagy ahogy egy gyöngéd mozdulattal lesöpör egy morzsát Zoli pólójáról. Luca Annát, ahogy kekszet kunyerál a kocsmárostól, miközben mi a Mókus teraszán fogyasztjuk a reggelinket, - szalámis szendvics mindenkinek, a párjainknak és nekem kávé, kiskávé (Unicum), szódavíz, Amohának és a gyerekeknek forró csoki - a tökéletes vasárnapi agapé, amit csak ott és együtt kaphatunk a Börzsöny lábánál, a Dunakanyarnál, ahol a folyó annyira kiszélesedik, hogy szinte már tónak látszik, Zebegényben.

…

Ezekkel a gondolatokkal érkeztem meg május elsején Zebegénybe. Az állomásról szokás szerint az első utam a Mókusba vezetett. Útközben a kedvenc ajándékboltosomnál megláttam azt, amit régóta keresek. Két tökéletes, egyszerűségében szépséges, összeillő, de különböző üveget. Tudtam, hogy meg kell vennem. Egyiket Amohának, másikat Andrásnak.

Ültem a Mókus teraszán, miközben a cappuccinomat ittam és a fenti kis mozi lejátszódott előttem, az üvegeket nézegetve, eszembe jutott az a házi készítésű forró csoki por, amit egyszer Max gasztroblogján olvastam, és akkor már tudtam, hogy Andinak ennél tökéletesebb születésnapi ajándékot nem is adhatok, így Angliába is becsempészhetek egy kis Zebegényt és talán megérzi, hogy mennyire várom őt is haza…

… és ekkor megszólalt a telefonom üzenetjelző hangja. Elolvastam és meg sem lepődtem a tartalmán. Amoha írt: Ha a Mókusban van, rendeljen nekem is egy forró csokit.

Amohám, „megrendeltem”, elküldtem, kicsit megkésve, de innen is nagyon boldog születésnapot kívánok!