Neked...

Pontosan úgy történt, ahogy elképzeltem. "Fizetnénk és nem lenne kérdés, hogy hova megyünk. Rágyújtanál és elindulnánk a körúton, mind a ketten tudnánk, hogy nem kell taxi, mert még izgalmasabb, ha csak kézen fogva bandukolunk..."

Belé karoltam és öntudatlanul is hozzábújtam. Megállt, rám nézett, magához húzott, megcsókolt és elvesztem a bársonyos szemeiben. András óta nem csókolt meg senki ilyen szenvedéllyel. Végig csókolóztuk a Kecskeméti utcát, mint két kamasz. Néha megálltunk vagy menet közben, tökéletesen rábízva magam, mert tudtam, hogy vigyáz rám. A Kálvin téren a híd felé indultunk. Elértük a Vásárcsarnokot, de megtorpantam, taxit rendeltem, a hídra már nem volt bátorságom felmenni vele. Kinyitotta a taxi ajtaját és csak annyit kérdezett: Biztos? Szótlanul bólintottam és beültem egyedül. Majd gyöngyéden, de mégis határozottan rám zárta a kocsi ajtaját. Akkor csukódott be mögöttem a kapu...

Még érzem a kabátomon az illatod. Köszönöm!

2011. március 29. (kedd hajnal)

"...A hídon megállnánk, kicsit néznénk a Dunát. Mind a kettőnknek más emlékei lenne róla, de ez nem távolítana el egymástól minket, hanem közelebb hozna. Rád néznék és megsimogatnám a hátadat és érezném, hogy ez az a férfi, akit mindig is simogatni és kényeztetni akarok. A kapuban átadnám a kulcsot és hagynám, hogy te nyissad ki, mert azt szeretném, ha mindig te mutatnád az utat, belépnénk az előszobába, egymásnak esnénk és tudnám, hogy hazaérkeztem azzal, aki hozzám tartozik." (2007. szeptember) Köszönöm a tegnapi számot. Ezt tőlem, neked engesztelésül.

Elköszönés...

Több mint egyéves lett ez a napló. Célját nem érte el, akinek szólt, nem figyelt. Nincs értelme.

Még egy bejegyzés lesz, egy záróakkord. Nem törlöm, mert nem bánok semmit sem ...

Feladtam és nem, ez nem a szokásos karácsonyi megborulás.

Mindkét blogomat zárom.

Most már mondhatod, beálltam a sorba. Volt egy lány, aki nagyon szeretett...

Zebegénytől Kínáig - VKF! XXIX. Kínai húsos gőzgombóc

Kapóra jött Max VKF! kiírása, mert október 17-én megrendezték Zebegényben a Gombócfesztivált. Gondoltam egyszerűen letudom a feladatot, készítek képeket, aztán beposztolom az ott kapott receptekkel és már kész is vagyok a seregszemlére.

Időben fel is keltem aznap, de olyan „novemberi” vacakságos volt a reggel, hogy komolyan elgondolkoztam, hogy neki vágjak-e az útnak, de aztán mégis elindultam.

„Bejelentkeztem” a Mókusba a szokásos reggelimért és persze azért is, hogy megtudjam a fontos helyi információkat. Elbeszélgettem Pepével a kocsmárossal, beesett Árpi is, akivel egyeztettem, hogy hova ültesse (majd) a gesztenyefákat és hiába álcáztam magam, - Lóri bácsi, - idős udvarlóm is megtalált. Odaült hozzám egy kicsit tereferélni, ami roppant mókás, mert az Úr kicsit nagyot hall, így a szomszéd asztalokat akaratlanul is bevontuk a társalgásunkba. Elmeséltem neki, hogy a gombócfesztiválra jöttem, de előtte még felmegyek a házhoz vízteleníteni, mert az elmúlt napok hideg éjszakái megijesztettek. Őszinte elismeréssel nézett rám, hogy nőként egyedül lemászok a vízaknába. (Szerinte sok ott a mindenféle ijesztő csúszómászó.) Azt már el sem mertem mondani, hogyan szereltem ki múltkor az autómból az aksimat, tettem töltőre, aztán vissza, mert féltem, hogy hiába a negyven év korkülönbség köztünk, végérvényesen belém szeret.

Felmentem a házikóhoz, megsimogattam a falakat, megetettem a zebegényi kóborokat (macskák), üldögéltem a tornácon, szóval tettem-vettem, amikor észrevettem, hogy elszállt nagyon az idő. Rohantam vissza a faluba, hogy legalább a rendezvény végét elkapjam.

Amilyen az én szerencsém, mire leértem, minden elfogyott. Néhány pogácsán kívül, már csak a bográcsban rotyogó forralt bor várt rám. (Ettől annyira nem szomorodtam el.) Eredetileg volt ott minden, ami szem-szájnak ingere, különböző ízesítésű gőzgombócok, nudlik, krumplis tészta, salzburgi galuska, de ugye fotót egyikről sem tudtam már készíteni.

Hazafelé ezen rágódtam, - nem kerülhetem el, - sajna főznöm kell. Azt tudtam, hogy édes gombócot csak magamnak nem fogok készíteni, akkor már legyen sós. Eszembe jutott a hússal vagy kolbásszal töltött krumpligombóc, mondjuk egy magyaros gombamártással vagy egy jó kis táskaleves, isteni lenne, de a blogomra már kellene valami különlegesség is, akkor legyen Wonton. (Wonton tésztára - kapható kínai élelmiszerüzletekben - vagy frissen, hajszálvékonyra nyújtott „leves” tésztára édes vagy sós tölteléket halmozunk, megformázzuk és gőzben, illetve levesben kifőzzük vagy forró olajban kisütjük.)

Itthon elővettem Jenny Stacey kínai szakácskönyvét, hogy a Wonton mellé valami köretet keressek és akkor láttam meg: Gőzgombóc kacsatöltelékkel. Jót kuncogtam magamban, mert eszembe jutott az a mondás, melyet Seregélyesen hallottam: Minden, ami nem kínai, az hamisítvány…

… hát így jutottam el Zebegényből Kínáig.

Kínai húsos gőzgombóc édes-csípős kínai kellel (4 személyre)

Gőzgombóc tésztája

30 dkg liszt

1,7 dl meleg tej

7 gramm szárított élesztő

1 tk barna cukor

Csipetnyi só

Gombóc töltelék

30 dkg kacsamell (szerintem bármilyen hús jó hozzá, nálam most filézett pulykacomb volt)

1 kis szál póréhagyma vagy egy csokor újhagyma, apróra összevagdalva

1 gerezd zúzott fokhagyma

1 cm friss reszelt gyömbérgyökér

1 ek méz

1 ek barna cukor

1 ek hoisinmártás

1 ek világos szójaszósz

1 ek olaj


Édes-csípős kínai kel

1 kis kínai kel (lehet fejes káposztából/kelkáposztából is készíteni) felszeletelve

1 kis piros chili karikára vágva

2 gerezd zúzott fokhagyma

4 ek világos szójaszósz

3 ek száraz fehér bor (persze a legjobb a kínai rizsbor)

1 cm friss reszelt gyömbérgyökér

2 teáskanál szezámmag

1 ek méz

1,2 dl friss vagy 100%.os narancslé

1 ek (mogyoró)olaj

1 tk szezámolaj

Díszítéshez: vékonyra metélt narancshéj


Töltelék elkészítése:

Egy tálban összekeverjük a barna cukrot, mézzel, hoisinmártással, szójaszósszal és bepácoljuk vele a húst és minimum félórát állni hagyjuk, de legjobb előző éjszaka. A húst kivesszük a pácból és 200 fokra előmelegített sütőben 30-40 percig sütjük. Egy serpenyőben (wokban) felforrósítjuk az olajat és hozzáadjuk a póréhagymát, üvegesre pároljuk, beletesszük a fokhagymát és a gyömbért, még egy percig pirítjuk, majd összekeverjük a hússal, melyet apró kockákra vagdostunk.

Gombóctészta összeállítása, kifőzése

A tészta hozzávalóit egy tálba tesszük, gondosan kidagasztjuk. 2-3 cm-es átmérőjű hengerré sodorjuk, majd 16 egyenlő részre osztjuk, késsel feldaraboljuk. Letakarjuk tiszta ruhával és még 20 percig meleg helyen pihentetjük.

A tészta darabokat tenyérrel kilapítjuk és 10 cm-es körökké nyújtjuk. A lapok közepébe egy-egy evőkanál tölteléket halmozunk. A tésztaszéleket felül összecsippentjük, megcsavarjuk vagy gombócokat formázunk. Egy lábasban két-három ujjnyi vizet forralunk, ráteszünk egy szűrőbetétet vagy bambuszpárolót. Belerakosgatjuk a gombócokat, egyszerre annyit, amennyi kényelmesen elfér benne. Lefedve, hogy a gőz ne szökjön ki az edényből, 15-20 perc alatt készre gőzöljük a gombócokat. (A szitát érdemes tiszta ruhával vagy sütőpapírral kibélelni, hogy ne ragadjon rá a gombóc.)


Édes-csípős kínai kel

Megforrósítjuk az olajat. Hozzáadjuk a fokhagymát, a chilit, és a gyömbért. Amikor már érezzük az illatát, akkor beletesszük a kínai kelt is és együtt 1 percig kevergetve pirítjuk. Ezután mehet hozzá a többi hozzávaló is és kb. még 5 percig főzzük. Tálaláskor narancshéjjal díszíthetjük.

Névnapomra - Ginger Grouse koktél

Táncolj velem a whisky gőzében,

Táncolj velem a Tabak füstjében,

Táncolj velem vitáinkkor,

Táncolj velem vajúdáskor,

Táncolj velem, mert én vagyok,

Táncolj velem, mert meghalok...



Leonard Cohent hallgatok, talán ezért jutottak eszembe a fenti sorok, még az sem kizárt, hogy valamelyik mondatát automatikusan lefordította az agyam, habár egy csomó kipattanó szabad ötlet-jegyzéket (by József Attila) töröltem, mert nem akartam, hogy bármi is megzavarja az én dalom...


Ginger Grouse koktél
(1 személyre)

4 cl Famous Grouse whisky
2 gerezd zöldcitrom
gyömbér sör/üdítő a feltöltéshez
jégkocka

A zöldcitromot egy kicsit összetörjük a pohárban. Jégkockát teszünk rá, majd beletöltjük a whiskyt, felöntjük gyömbérrel és egy kanállal összekeverjük. Zöldcitrom szeletekkel díszíthetjük.

(A kép innen van.)


Blue ígérd meg, hogy jövőhéten iszol egyet Londonországban az egészségemre! Innen is jó utat kívánok, habár addig szerintem találkozunk.:):):)

Narancsos muffin

Sokszor nem tudok "időben" elaludni. (Éjszakai bagoly vagyok, mit tegyek?) Szórablóhoz (Scrabble) sajnos éjfél után már szinte lehetetlen partnert találni, - egyedül meg nem túl nagy kihívás - ilyenkor szoktam Escape Game (kijutós) játékokat játszani.

A játék lényege, hogy általában egy bezárt szobából kell kijutnunk az egerünk segítségével (néha vaktában kattintasz mindenhová), különböző eldugott eszközök (esetleges kombinálásával), kulcsok felkutatásával, illetve logikai feladványok megfejtésével. Persze, ebben is vannak könnyebbek, nehezebbek, szép grafikájúak, rusnyábbak, de a kedvenceim azok, amelyekben perfekt japán nyelvtudást feltételeznek.

Valamelyik éjszaka akadtam rá erre a török játékra, nem a legszebb és nem a legnehezebb, de megfogott a hangulata.
Az alaptörténet az, hogy bezártak egy konyhába, ahol a kisfiú narancstortát követel rajtunk és addig nem mehetünk ki, amíg a tökéletes süteményt meg nem sütjük. (Ha rosszul készítjük, akkor elpityeredik.) Persze végigjátszottam, de az agyamba befészkelte magát a gondolat, hogy narancstortát kell - azonnal, most - csinálnom. (Igen csajszik, ha a Gyöngyös elhatározza…) Mivel nem vagyok oda az édességekért, (Uraim, egy frissen sült, saját készítésű töpörtyűs/sajtos pogácsával előbb lehet elcsábítani, mint egy tortával,) tehát kellett találnom valakit, akin a hirtelen támadt konyhatündérkedési vágyam kiélhetem...

Anyacárnő bejelentkezett, hogy meglátogat. Laci (anyu párja) kikísérte az állomásra, feltette a vonatra és körülbelül a vonatindulása után negyedórával már kétségbeesetten hívott telefonon, mert nem érte utol édesanyámat és meg kellett nyugtatnom, hogy valószínűleg nem a MÁV kalózok rabolták el, csak elszundikált és azért nem veszi fel. Végül is kb. 10 perc beszélgetés után Laci lehiggadt, sikerült meggyőznöm, hogy ne hívja a mentőket és a rendőrséget, majd újabb 5 perc búcsúzkodás után Laci megkérdezte:

- Mivel várja az édesanyját?
- Mivel várjam?
- Valami jó kis muffinnal...

Hát így lett a narancstortámból narancsos muffin.

Ui: Nem érdekek a pasik? Nagyon jól tudják, hogy úgy is kapnak belőle. :):):)


Narancsos muffin


Hozzávalók 12 darabhoz

3 db narancs vagy kb. 1,75 dl narancslé
12 dkg cukor
20 dkg finomliszt
2 tk. sütőpor
1/2 tk. szódabikarbóna
5 dkg kandírozott citrusgyümölcsök
1 db felvert tojás
10 dkg olvasztott vaj (jobb hozzá) vagy 0,7 dl olaj
Tetejére narancslekvár és kandírozott citrusgyümölcsök (elhagyható)

A sütőt 180 fokra előmelegítjük

A narancsokat jól megmossuk, az egyik héját lereszeljük, illetve kifacsarjuk az összes narancs levét,. Nyugodtan mehet bele a kifacsart narancs húsa is.

Az egyik tálban a száraz, a másikban pedig a nedves hozzávalókat összekeverjük, majd a két tál tartalmát lazán összevegyítjük. Nem kell túl keverni, semmi baja nem lesz, ha kicsit csomós marad, annál jobb.

Megtöltjük a muffin formákat és kb. 20-25 perc alatt készre sütjük.

Amikor kihűlt, a tetejét narancslekvárral megkenjük és a maradék kandírozott gyümölcsökkel díszíthetjük.



Megjegyzés: Szívesen segítek a játékban, ha valaki elakadt. Ha megtetszettek a kijutósak, akkor ajánlom a két kedvenc oldalamat a figyelmetekbe:
- Flash Játékok (itt egymást online segítve lehet eljutni a boldog befejezésig, a játék képe is innen van), illetve a másik
- az Unaloműző, ahol a szerző mindig közöl végigjátszást is.