2011. szeptember 11., vasárnap

Felújítás, avagy szakszerű lövészárok kialakítása a lakásban.

2011. augusztus 29.
09:20 Még csak tízperce bontják a konyhámat légkalapáccsal és már most baromira unom. Mi lesz itt jövőhét közepéig? (A ház csatornarendszerének felújítása miatt.)
Azt azért elmondanám, hogy reggel 7 óta az összes öreglány az ajtóm előtt tart lakógyűlést és várják a fejleményeket.
Az állapotom mondhatni válságos.
09:27 Ezt nem hiszem el! Az egyik csákányos énekelni kezdett: "Mindenkinek van egy álma..." Még nem merészkedtem ki a konyhába, hogy megnézzem, akarok-e az övé lenni?
16:53 Nem hazudok: másfél méteres mélységű, egy méter széles várárok van a wc-előszoba-konyha törésvonalban. Szökdécselve közlekedek.
18:52 Már csak liánok kellenének a plafonra és meg lenne oldva a lakáson belüli közlekedés.

2011. augusztus 30.
08:14 Mióta várárokkal el lettem bástyázva a lépcsőháztól, azóta az öreglányok az ablakomon keresztül kurjangatnak be, hogy hogy haladnak a munkálatok? (Reggel 7-től)

2011. szeptember 01.
08:58 Amikor már a mesterember is fejét csóválva és vakargatva áll a romok közepén és sokatmondóan hümmög....
Állapotom: Kicsit rezignált
20:15 Van benne valami báj, hogyha elmegyek WC-re, akkor akkora lyuk tátong a szomszéd lakás és köztem, hogy nyugodtan megbeszélhetnénk Ilonkával a világ dolgait.

2011. szeptember 02.
08:13 Éjszakára azért bezártam az ajtókat. Nem szerettem volna, ha Vacak (a macskám) a friss betonba ragad hajnalra.
Állapotom: Negatív mágnes
10:10 Megérkezett a burkoló. Tisztára, mint a fiatal Bán János. Az orra és az ádámcsutkája lenyűgöző. Kényszerítenem kell magamat, hogy ne az ádámcsutka mozgását nézzem, miközben beszél. (Kezdem érteni a férfiak mellkontaktusát.)
Persze nem volt olyan padlólap, amilyent szerettem volna, ezért holnap reggel nyolckor a Soroksári úti Obi-ban kezdünk.
15:22 Másfél órája várom a kicsi kínai ételfutárt a Pekingi kacsámmal. Most kinéztem a konyhába és megkérdeztem a kőművest, - aki ott szorgoskodik, - hogy tuti nem jött és nem falazták-e be véletlenül? (Harsányan röhögtek.)

2011. szeptember 03.
10:07 Bán János hasonmás megjelent ma reggel az ajtómban pontban reggel nyolckor, - kávét nem hozott, de azt kaptunk Ilonkától (szomszéd) - tiszta Adidas felszerelésben. Nem bírtam ki, hogy ne tegyem szóvá és megkérdezzem, hogy az Adidas szponzorálja-e, mert hogy még a zoknija is az? Közölte, hogy ő imádja ezt a márkát és civilben ebben jár. (Azt hiszem ez valami gyerekkori bevésődéses dolog lehet, amikor azt néztük, hogy kinek hány csík van az edzőcipőjén, mert ha három, akkor biztos Adidas.)
Kérdőtekintetemre válaszolt: Igen, az alsógatyája is az.
(Mondjuk a munkás outfit-je jobban tetszett: Kantáros ragasztós nadrág, szakadt fehér póló, egy helyen a repedés szigszalaggal összeragasztva, másik helyen három darab mini ziherejsz-tűvel összefogatva.)
A lényeg: Kaptunk megfelelő járólapot.
20:37 Állapotom: Zombi  -  Simán, smink nélkül alkalmazna Brad Pitt statisztának a legújabb filmjében.

2011. szeptember 04.
08:54 Kérdeztem tegnap, hogy mikor jönnek ma reggel. Azt mondták későn, mert valahol hajnalig dolgoznak még. Úgy látszik félórával ezelőtt nekik a késő...
Csak egy fél burkoló brigád látta a neglizsémet, ez azért megnyugtató.
Állapotom: Kócos

2011. szeptember 05.
16:18 Nem értem azt, ha nyitva van a bejárati ajtó, miért érzi mindenki úgy, hogy be kell jönnie és körülnéznie és belepofázni a munkálatokba? (Olyan emberek, akikkel köszönésen kívül szót sem váltok.)
Kivétel Ilonka és Katóka. Ők mindig hoznak vagy kávét vagy valami ennivalót, hogy éhen ne halljak, amíg nincs konyhám. Kell nekem egyáltalán konyha?

2011. szeptember 06.
13:51 Ilonka (70 év), ha nagyon belelendül a magyarázásba, akkor nyomatékosításul - nem kis erővel - ököllel a beszélgetőpartnere karjára csap.
Az elmúlt másfél hétben, elég sokszor beszélgettünk és nyomatékosított.
Állapotom: Kék-zöld
Jó hír: Megbeszélés nélkül is gyönyörű, csempéhez illő fugaszint hozott Mr. Adidas.

2011. szeptember 07.

12:59 Tök eseménytelen a nap. Csak gipszelik a falat.
Még a holnapi festés és búcsút veszek tőlük.
Mit fogok csinálni nélkülük?
16:35 Beszélgetés édesanyám párjával:
- Laci, nagy gond lenne, ha kicsit előrehoznánk a névnapomat?
- Nem Gyöngyike.
- ... és az gond lenne, ha összekapcsolnánk a karácsonnyal?
- ???
- Tudja arra gondoltam, ünnepeljük meg jövőhéten az új gáztűzhelyem körül, amit magától kaptam karácsonyos névnapomra.

2011. szeptember 08.

10:23 Tegnap éjszaka el akartam vinni vizsga előtt Ezüstnyulat tankolni. Meg se nyikkant. 22:30-kor írtam sms-t a szerelőnek, hogy a randi ugrott, mert kocsi nem indul.
Ma reggel gondoltam, mielőtt kiszedem az aksit az autóból beindítom, hátha...
... az első pöcre dorombolt.
Amoha megfogalmazásában: Valamit tudhatott Ezüstnyúl.
Még mindig festenek.
Állapotom: Stabilizált, túlélem.
12:41 "... S hazamennek a legények."
Csöndes a ház nélkülük.
Nem baj, két hét múlva folyt. köv. (konyhabútor bontás-építés)

2011. augusztus 29., hétfő

Mozzarella in carozza - Sajttal töltött bundáskenyér

"Tudod, amikor nálam voltál és megkérdeztem tőled, hogy kérsz-e rántottát vagy bundáskenyeret,  -  megkönnyebbültem, hogy nemet mondtál,  -  ha neked kellene készítenem, kezem-lábam remegne."

A fenti mondat járt a fejembe, amikor tegnap mozzerella készleteimet próbáltam csökkenteni. Valószínűleg, ha neki csinálom: a sajt kifolyik, a kenyér szétesik, de megette volna hősiesen, mert az én kezemből...

... és hogy milyen hülye vagyok, simán lefőzök 15-20 fős, 4-5 fogásos vacsorát és pont akkor ne sikerülne, amikor benne lenne szívem minden szeretete?

Félénken teszem fel a kérdést: "Megengedi, hogy meghívjam vacsorára?"


Mozzarella in carozza  -  Sajttal töltött bundáskenyér 
(2 személyre)

8 szelet toast kenyér
2 db tojás + 2 ek tej vagy víz + 1 ek reszelt parmezán (elhagyható) elhabarva, sóval, borssal fűszerezve
1 db 15 dekás mozzarella golyó 8 szeletre vágva
2 evőkanál vaj a sütéshez

4 kenyérre ráteszünk két-két mozzarella szeletet, majd a maradék kenyérrel befedjük őket. A kenyerek szélét egy picit összenyomjuk, majd a tojásos keverékbe mártjuk őket és egy serpenyőben a felolvasztott vajon, mindkét oldalát megsütjük. (Érdemes közben egy kicsit megnyomogatni, hogy jobban ragadjanak egymáshoz a kenyérszeletek.)

Tipp: A tölteléket a sajt mellett lehet turbózni még friss bazsalikommal, sonkával, tonhallal, ruccolával, pestoval, aszalt paradicsommal, egyéb friss apróra vágott zöldséggel/gyümölccsel (pl. vékonyra szeletelt körte, reszelt alma, apróra vágott erős paprika) stb. vagy ezek végtelen számú kombinációival.

A paradicsomsaláta alapanyagaiért külön köszönet Katicának és amohának a kifogyhatatlan mozzarella készleteimért.

2011. augusztus 17., szerda

Anna Ahmatova: Múzsa és egy Dinnyés-Hell dal

Анна Ахматова 

Муза (1924)



Когда я ночью жду ее прихода, 
Жизнь, кажется, висит на волоске. 
Что почести, что юность, что свобода 
Пред милой гостьей с дудочкой в руке. 

И вот вошла. Откинув покрывало, 
Внимательно взглянула на меня. 
Ей говорю: "Ты ль Данту диктовала 
Страницы Ада?" Отвечает: "Я".
Megszólítom: "Danténak a Poklát te diktáltad? ÉN! válaszolja"
 
 
Szerintem  -  ha rákerestek,  -  lesz magyar fordítás vagy ha kéritek, lefordítom.
 
Megjegyzés: Blue kérésére a megjegyzésekben olvasható egy hevenyészett fordítás.
 
Úgy látszik megfertőztem a csajokat: Blue Ahmatováját itt olvashatjátok
Katicáét meg ITT. Ahogy Katica fogalmazott, mindenkinek van egy Ahmatova verse. 
 
Nekem talonban van egy Ady versem is... 

2011. augusztus 14., vasárnap

A férfi bizonyítványa

" Zsuzska: Voltak itt valamelyik hétvégén. (Zebegény) Betoppantak együtt. (...) Úgy mentem haza Szabinak elmesélni, hogy basszus, ezeket tényleg egymásnak teremtették. Még az arcuk is egyforma, mintha tesók lennének, (...).  És Gyöngyös szép volt, nagyon szép. És tudtam, hogy a csávó miatt.
Borzasztó. Tarkón szeretném csapni ezt a férfit, hogy ne játsszon orosz romantikus regényhőst, bár biztosan úgy gondolja, jól áll neki és nagyon izgalmas figurává teszi. (...)

Amoha: Zsuzska, Nálad az igazság. Félelmetesek együtt és Gyöngyös gyönyörű, ha a közelében van. Jaj, nagyon drukkolok nekik.
Afrancbais! (...)"

2011. augusztus 11., csütörtök

Így főztök ti, avagy a kedvenc naplóim! - Hoviraeg levele

"Kedves Fehérnyúl!

Ahogy ígértem…

A tortát a férjem szülinapjára csináltam.
Fogtuk reggel magunkat a két fiúnkkal és nekiálltunk a tésztának.

25 dkg liszt (- 3 evőkanál)
3 evőkanál cukrozatlan kakaó por
1 csomag sütőpor
1 csomag vaníliás cukor
12 dkg vaj
12 dkg porcukor
1 tojássárgája
1 dl tejföl

Kigyúrtuk a tésztát és beletettük a 2 csomag megfőzött tejszín ízű pudingot. Az egészet előmelegített 180°C-os sütőbe tettük és kb 35 perc múlva a tűn már nem volt nyoma. Igaz, a tészta kissé vizes lett alul. (Legközelebb külön kell sütnöm.)

Mikor megsült, kiraktuk hűlni és mikor kihűlt, „megszórtuk” felszeletelt és meghámozott barackkal. Majd leöntöttük instant zselatinnal (Dr. Oetker). Mielőtt kihűlt volna anyós által főzött cseresznyelekvárral megírtuk a tetejét.
Anyós hozott hortobágyi húsos palacsintát és utána felszeltük a tortát és meg lettem dicsérve, hogy nagyon finom. Majdnem a fele el is fogyott, pedig a gyerekek alig ettek, sok volt egy-egy szelet nekik. Később este átjöttek öcsémék is köszönteni és ők is csak szuperlatívuszokban tudtak beszélni.

Nagyon köszönöm a receptet és a segítséget.

Viri"


Az eredeti recept (vaníliás) itt található, az én csokisított változatom meg itt.

Köszönöm Viri, hogy megosztottad velünk.


2011. július 16., szombat

Hogyan ne menjünk férjhez...

- Mire vonatkozott, hogy nem válaszoltál a kérdésére?
- Arra, hogy miért nem mentem férjhez.
- És miért nem?
- Reggel felkeltünk, megkérte a kezem,  elmondta, hogy templomi esküvője még nem volt és előkeresi  a keresztlevelét és összeházasodunk. Már láttam magamat Zebegényben az oltár előtt... Azóta nem találkoztunk. Végül is ez egy nem szokványos történet. Rosszabb lett volna, ha csak cigiért ugrik le és utána tűnik el véglegesen.

PS: Azért reggel még kapok kávét? A többit meg úgy is tudod...  Köszönöm, hogy vagy nekem. (Amoha ellenőrző kérdésére a válasz: Igen, erősebb vagy...)

2011. július 10., vasárnap

Hölgyeim...

... fel a glaszékesztyűt!

Komoly ellenfeleink lesznek. Keményen kell edzenünk.


2011. június 30., csütörtök

Kislány kutyák gazdát keresnek!

Nem szeretek elcsépelt mondatokat leírni, hogy milyen az az ember, aki kölyök kutyákat kitesz az útszélére... Na de azért, mégis milyen?

A két pici lány keres gazdá(ka)t. Maci egyből örökbe fogadta őket,  -  apjuk helyett apjuk lett,  -  de sajnos Katicáék nem tudják megtartani a kicsiket. Várhatóan középtermetűek lesznek. A kutyusok átadását meg megoldjuk valahogy.

Nem szoktam ilyent kérni, de ha tudod, akkor ezt a bejegyzést osszad meg lehető legtöbb fórumon. Köszönöm.

2011. július 03: Szerető gazdára találtak a lurkók.

2011. június 27., hétfő

Szent Iván-éji tökös lecsó

"- Tudja, arra gondoltam, hogy  mennyire élvezte volna  Ő ezt a vacsorát.
- Elmondjam, hogy mit kívántam?
- Nem, mert akkor nem teljesül, de azt hiszem tudom..."

A fiúk kezdetnek flexet és hegesztőpisztolyt kértek, hogy megszereljék a sörpadot, aztán még szerettek volna egy kis cementet és sódert, hogy beágyazzák, hogy ne billegjen és kissé csalódottak voltak, hogy csak kalapácsot és kombinált fogót tartok. (A sufniban lévő cementről mélyen hallgattam, mert annyira benne voltak, hogy féltem, tényleg lebetonozzák a kertem.)

Iszogattunk, beszélgettünk és jó lett volna, ha Ő tölt egy pohár italt nekem vagy csak véletlenül hozzám ér.

Ránk sötétedett. Gyönyörű tiszta, csillagos volt az ég. Valahogy szóba került a kívánságlámpás, hogy milyen látványos, amikor felszáll és most mennyire illene ide. Vannak éjszakák, amikor minden teljesül. Elővarázsoltam egyet. Kértem valamit Istentől vagy az Univerzumtól? Komolyan nem tudom, talán csak annyit, hogy mondjon már végre egy határozott igent és rohanjon hozzám.

Aznap vele álmodtam. Ritkán szoktam. Csillagfejes csavarhúzót kért. Nem kérdeztem meg, hogy mire kell. Bíztam benne. Adtam, mert tudtam, hogy sosem bántaná „Zebegényt”.




Tökös lecsó
(6 személyre)

20 dkg füstölt szalonna apró kockára vágva
3 pár (mangalica) debreceni 1 cm-es vastagságú karikákra vágva
1/2 kg paradicsom megtisztítva, kockákra vágva
1 kg paprika felkarikázva
1-2 db erős hegyes zöld paprika felkarikázva
1/2 kg tök meghámozva, felkockázva. (Ha zsenge, akkor mehet a magja és a tökbél is hozzá.)
4 db közepes hagyma megtisztítva, nálam reszelve, mert nem szeretem az ételben a látványát, egyébként tetszés szerinti alakúra vágva (karikázva, apró kockákra, stb.)
1-2 ek olaj
1-2 ek majoránna
1-2 ek pirospaprika
Só, bors
10 db tojás (elhagyható)

Egy (jó nagy) lábasban  -  kis olajon  -  a felkockázott szalonnát üvegesre sütjük. Rátesszük az apróra vágott hagymát, amit pár percig fonnyasztunk. Ezután a tököt, pár perc elteltével a paradicsomot és egy kicsivel később a paprikákat belekeverjük. Sózzuk, borsozzuk és meghintjük majoránnával, piros paprikával, összekeverjük és lefedve addig pároljuk, amíg a paprika és a tök megpuhul. Hozzáadjuk a kolbászkarikákat, összeforraljuk és ha szeretjük a felvert tojásokat belehabarjuk. Amikor „megköt”, friss kenyérrel tálaljuk.

2011. június 17., péntek

Újházi töltött csirke

Úgy érezhette, hogy túl sokat mesélt magáról, ezért gyorsan témát váltott:
- Mit főzöl holnap Amohának?
- Ez nálatok már hagyomány?! Te készíted a cérnametéltet is? Tette fel a kérdést, azzal a csipkelődő mosollyal, amit annyira szeretek benne.

Végül is, miért ne? Kell hozzá só, víz, tojás, liszt, sodrófa, gyúródeszka,  -  minden van itthon,  -  sőt valahol egy soha nem használt tésztakészítő gép is, amit valamilyen olaszos felindulásomban vettem. Elméletileg nem lehet nehéz. Nokedlit simán szaggatok vágódeszkáról kiskéssel, igaz, minél tovább csinálom, annál jobban unom és egyre nagyobb galuskák lesznek, mert valami Kosnős nyugtalanság miatt úgy érzékelem, hogy a tészta nem hogy fogyna, hanem mintha öntörvényűen szaporodna. Félek, hogy a cérnametélttel is így járnék: a végére széles metélt lenne. Különben is a mi családunkban amoha a precíziós szakember. Megcsinálom a tésztát, kinyújtom, Andi meg milliméter pontossággal felszeleteli. Addig is jó lesz a bolti.

(Hogy ez a férfi mindig kihívások elé állít, aztán majd egyszer azzal jön, hogy csináljak kézzel nyújtott rétestésztát. Halkan jegyzem meg, amit szintén mindig ki akartam próbálni.)

Amohás aggódás:
-    De ugye nem sózta el a levesem?


Újházi töltött csirke
(Amohát váró második fogás, akkor már dőzsöljünk a cérnametéltben!) 

1 csirke (Az enyém elég nagy volt, így elég vékonyka lett a töltelék. Szerintem az ideális méret, az egykilós.)
1 pici fej vöröshagyma apróra vágva
1 csokor petrezselyem zöld apróra vágva
2,5 deka szárított erdei gomba beáztatva vagy 5 deka friss gomba feldarabolva
5 dkg cérnametélt
1 tojás
só, őrölt bors
olaj

Nem igazán kedvenceim azok az ételek, ahol egynél több tálat kell használni. Itt pedig bőven lesz maszat.

Az egyik edényben megpirítjuk egy kis olajon a hagymát, hozzáadjuk a gombát, majd készre pároljuk. (Ha van kis csirke mája, szíve, akkor azt is beletehetjük.) Meghintjük petrezselyemmel. Sózzuk, borsozzuk. (A csirkét is! Ne felejtsük el, ahogy néha én szoktam.) Közben a másik lábosban sós vízben megfőzzük a cérnametéltet.

A gombához keverjük a tésztát, kissé lehűtjük és belehabarjuk a nyers tojást.

A nyakától kezdve a csirkebőrét fellazítjuk és a masszát egyenletesen a bőr alá próbáljuk tölteni.

Hústűvel lezárjuk, majd előmelegített 200 fokos sütőben, kb. másfél óra alatt, néha levével vagy olajjal meglocsolva készre sütjük. (Első egy órában alufóliával letakarhatjuk.) 10 percig pihentetjük, majd szeletekre vágjuk.

(Kép még nem készült, ha holnapra lesz még maradék és túl éli a zebegényi autókázást, akkor a fotót cserélem. Az illusztráció innen van.)

2011. június 12., vasárnap

Isten megteremtette a férfit, aztán a WC deszkát vagy a nőt? Mindig keverem...

Amikor „először” voltam nála, mint Gyöngyi és használtam a mosdót, mindent visszaállítottam eredeti helyzetébe. (Valljuk be, ez egy gasztroblogon azért súrolja az illendőség határát, de egyszerűen kifejezve: Felhajtottam a WC ülőkét.)

Ez annyira tetszett neki, hogy minden közös ismerősünknek elmesélte. (Persze, én vagyok a blogíró és én fecsegek folyamatosan intim titkainkról.)

Tegnap, amikor meglátogattam és ismét használni akartam a mosdót,  -  természetesen Úrinő vagyok és csak sminkigazítás céljából elvonultam púderezni,  -  csodálkozva vettem észre, hogy le van hajtva. (Szeretnék a kézmosó fölé egy tükröt, lehet? Csábos gyöngyösös mosoly.)

Gondoltam, mától ez az új rend.

Később,  -  amikor követett  -  az ajtóból kiszólt:
- Nincs felhajtva! Neked hajtottam le, de azért … (Szerintem magában hozzátette, tudd a helyed!)

Most ne imádjam?

(A kép az árgép.hu oldalról van.)

2011. június 9., csütörtök

A pácolt mozzarella és a férfias nem...

"- Hol a mesém?
- Milyen mesét szeretnél? Rólad és a mozzarelláról szeretnék írni, ha megengeded...
- Nem!!!
- Jól van, akkor nem írom meg.
- Írd meg! Nekem már úgy is mindegy…
Kicsit később:
- Elkészült már a blog? Olvashatom?"

Oh, ezek a férfi nemek. Olyan bájosak tudnak lenni, pláne egy alfahím szájából. Ezért is lepődtem meg, amikor elmesélte, hogy betért a kedvenc sajtboltomba mozzarellát venni.  Valahogy hozzá mindig valami érett, fűszeres sajtot képzeltem el. (Lehet, hogy a szeretett borai miatt vagy csak egyszerűen a kiállása, határozottsága miatt.)

… és tudom, hogy amikor ezeket a sorokat olvassa, azért büszkén mosolyog, de ismét megkapom a beosztásom, hogy miket „pletykáltam el” már megint. (Megjegyzés: Megkaptam. 2011, június 10. :):):))

A képen szereplő ételben a szeretet a tiéd, de ezt úgy is tudod…

Pácolt mozzarella
(4 személyre)

4 mozzarella gombóc
6 púpozott evőkanálnyi tejföl
½ citrom lehámozott héja apróra vágva vagy reszelve
½ citrom leve
1 kis csokor majoránna levél
néhány friss chili paprika kimagozva, aprítva (nálam most 1/2 piros erős paprika volt)
4 ek extra szűz olívaolaj
só, frissen őrölt bors
(néhány levél jégsaláta összevágva alapnak, de nem szükséges, elhagyható)

Mióta amoha Svájcban él  -  nem madaras whiskyvel,  -  hanem finomabbnál finomabb sajtokkal lát el. Így könnyű dolgom van, csak alkotnom kell belőlük. Én meg szívesen teszem.
Ez a sajttál is így készült. A felhalmozott mozzarellákat kellett eltüntetnem a hűtőből.

A mozzarellákat kb. egy centis szeletekre vagdosom és egy tálon vagy salátaágyon elhelyezem. Megkenem tejföllel és a megadott sorrendben megszórom, megspriccelem a felsorolt fűszerekkel, egy-két órára hűtőbe teszem, hogy kicsit összeérjen.

(Jamie Oliver receptje alapján. A képért köszönet Zsuzskának, aki a zebegényi sajtvacsoránkon lefényképezte, majd egyszer azt is jól megírom vagy inkább ne? (gyöngyösös huncut mosoly))

2011. június 7., kedd

Okos nők

Nem titok  -  kivéve a főnökeink előtt  -  a lányokkal összehozunk száznál több levelet egy nap. Kezdve a reggeli bejelentkezéstől az esti elbúcsúzásig. Általában mi öten szinte GPS koordinátákra megadva pontosan tudjuk, hogy ki hol van az adott pillanatban...

... és ez így van jól.

Ma elhatároztuk, hogy internetes újságot írunk és majd jól megszakértünk mindent. Blue kapta a megtisztelő feladatot, hogy mai levelezésünk lényegét összefoglalja.

"A nő csodálatos teremtmény. Mindenhez ért.  Az egyre inkább szaporodó női és tematikus adókon számtalan témát megtárgyalnak. Van már barkács csaj, aki gagyi bóvlikból még gagyibb bóvlikat készít és van Combos Edina, aki mindenhez ért. Még a teflont is simán felrakja a falra
No kérem... vagyunk mi itt egy páran, aki simán elvezetnénk egy női magazint bármilyen témáról. Fő kérdések amik felmerülnek, kis forrástúrás, aztán cikkalkotás, hogy mire is kell egy figyelni egy nőnek, ha például tévét vásárol vagy kábeltévé előfizetést választ."

Közülünk mindenki ért valamihez. Íme egy kis ízelítő, hogy melyik témavezetőt keresd ha baj van: 

Gyöngyi (én, azaz Fehérnyúl)
  • Hogyan mondjunk nemet életünk nagy szerelmének?
  • Gerillaétkek a konyhából - küldje el sms-ben a hűtőjében fellelhető anyagot és megmondom mit főzzön ma
  • Magyarország unicum és cappuccino túra útvonalai
  • Fogyókúra téma fényevő rovata
  • Piknik a kertben fényevő és nem fényevő módra
  • Standolási erotika avagy gömbtan
  • Programszervezés bárhova, bárkinél, bármikor
  • Last minute utak szervezése - All inclusive ellátások Mókus módra
  • Angol slágerek fonetikusan 1. rész - Ájlávjúbébi
  • Hogyan ne küldjük el megírott leveleinket, avagy hogy legyen több a piszkozat, mint az elküldött levél?

Amoha (nincs publikus blogja):
  • Mielőtt az orvoshoz rohannánk
  • Hogyan ne aggódjunk és bonyolítsuk túl a dolgokat
  • Amoha Shui a magyarországi tájkertészetben
  • Szelleműzés felsőfokon, avagy hogyan ne féljünk ET ujjától
  • Útibeszámoló az alpesi féloldalas tehenekről, avagy  milyen Heidi az eredeti tehenészlány?


Közös témák, bármelyik hölgy felkérhető konzultációra:
  • Hogyan használd az internetet magáncélú levelezésre munkaidőben?
  • Miért félünk a lepkétől/kutyától/pitontól/békától/fogyókúrától ?
  • Társkeresés szépségei és buktatói
... és ha további kérdésed lenne, itt a többi előadónk és témaköreik. Szívesen állnak rendelkezésedre!

(A kép innen származik. )

2011. május 30., hétfő

Casablanca, marokkói narancssaláta, Zebegény, avagy Gyöngyös tervez, lányok végeznek

Ahogy drága Blue barátnőm is megírta, már márciusban elkezdtem tervezni a nyári zebegényi parti menüt. Ki is alakult a receptsor  -  Kövi Pál Erdélyi lakomája nyomán,  -  már csak a próbafőzés volt hátra. Aztán jött valaki. Kérdések elé  állított, felforgatta biztonságosnak hitt zárt világomat…

… és rákaptam a Casablancára.

Non-stop néztem. Csajokat filmbeli jelenetekkel bombáztam és egerésztünk a helyzeten.

Itthon csak nyűglődtem, és hogy megnyugvást találjak, -  válaszokat keresve  -  elutaztam Zebegénybe.

Lelki békém helyreállását egy üzenettel jeleztem a lányoknak: „Autó, Zebegény, Mókus, reggeli.” Jelentése: Ezüstnyúllal szerencsésen megérkeztünk Zebegénybe. A Mókus teraszán ülök és reggelizek. Tökéletes a világ. Boldog vagyok.

Mindenki vérmérséklete szerint válaszolt, de azt hittem, hogy rosszul látok, amikor Katica sms-ét megkaptam: „Te aztán tudsz élni. A csajok meg már tervezik a zebegényi kivetítős mozit. A kötelező film a CASABLANCA!”

… és tényleg. Amikor hazaértem és megnéztem a levelezésemet, ott volt feketén-fehéren, hogy a lányok már kiosztották, hogy ki hozza a filmet, ki a projektort, ki a vetítővásznat. (Halkan jegyezném meg, hogy érdekes lesz a diófa és a fenyőfa közé kifeszíteni.)

Tehát a menüsort újra kellett gondolnom. Egyértelműen csak marokkói konyha lehet. Már el is kezdtem a tesztelést Váncsa István Lakomája alapján. Mivel az ételsor szigorúan titkos még a lányoknak is, azért az egyik salátát elárulom.

PS: Amohás párbeszéd:
-    Kérem, akkor rendeljen magának egy tagine-t névnapjára.
-    Amohám, a névnapom októberben van, ha én augusztusra megrendelem, októberre „elfelejtem”, hogy kaptam már ajcsit.
-    Nem baj, majd kap valami jelképeset. Mondjuk egy újabb Váncsa könyvet.


Kérdések/kérések:
-    Van valakinek tapasztalata az ikeás tagine-nal? Pontosabban rá lehet-e helyezni az izzó faszénre? (Blue, nem röhög!)
-    Szeretném megkérdezni a Z-pont vezetőségét, hogy nem lehetne egy ingyenes Casablanca vetítést elintézni a falu Főterén vagy a Duna parton a buli napjára?


Római saláta naranccsal és datolyával

L’hass b’limmoun wa tmar – Marokkó

4 fej római saláta zsenge belső levelei
3 édes narancs
1/2 kiskanál őrölt fahéj
1 ek friss citromlé
2 kiskanál cukor, nálam 1 kiskanál méz
8 szem kimagozott datolya

Vékonyra vagdossuk a saláta leveleit és egy nagy tányéron vagy 4 kicsin elosztjuk. A narancsokat meghámozzuk, gerezdekre bontjuk, ráérősek ki is filézhetik. (Én nem tettem.) A gerezdeket 2-3 darabra vágjuk, közben a levét felfogjuk. A narancsdarabkákat megszórjuk fahéjjal, majd elrendezzük a saláta ágyon. Rászórjuk az aprókockákra vágott datolyát.
A narancslét összekeverjük a citormlével és a cukorral/mézzel, majd a salátára spricceljük.
(Váncsa István receptje alapján. A képért köszönet Zsuzskának.)

… és legvégül, ha Fehérnyúl rendezné a Casablancát:

2011. május 8., vasárnap

Boldog születésnapot amohám!

Mi újat írhatok még arról az emberről ,  -  aki szinte minden bejegyzésemben szerepel  -   és akitől önzetlenül az utóbbi négy évben a legtöbbet kaptam? Féltve, óvón szeret és ha kell, ott áll a háttérben, hogy időben elkapjon.

Igaz, hogy néha az agyamra megy. Például amikor Ezüstnyúllal próbálok megfordulni egy szűk parkolóban 400 km levezetése után  -  az egyáltalán nem kicsi, szervótlan autómmal  -  és ő a húgával folytat végtelennek tűnő párbeszédeket kardinális kérdésekről és csak ennyit hallok: Szerintem a krizantémnak nem lesz jó helye a kerítés mellett.  De mégis inkább oda ültessük. Oh, tényleg, igazad van. Az jó hely lesz. De várj, mégsem. Ültessük inkább a málnák mellé. Végül is nem tudom. Akkor szerinted hova ültessük?

Majdnem válaszoltam neki. B… meg, ültessed a holdra, ott legalább nincs térerő! Itt gondolkodtam el, hogy kiszállok a kocsiból, hívok egy taxit, elmegyek a Gerlóba, leiszom magam szódával, aztán oldja meg…

Zsörtölődni úgy tudunk, mint az ezeréves házasok. Jót rötyögök, amikor felcsattan: Hányszor mondjam már magának, hogy ne oda tegye a kanalat!  (A saját zebegényi házamban, amikor véletlenül összezavarom a mosogatási szisztémáját.) Ilyenkor csak annyit replikázok: Ha így folytatja, csúnya vénasszony lesz magából.

Azon már nem is csodálkozunk, amikor ugyanazt ajándékozzuk egymásnak több ezer kilométer távolságból vagy egyszerre mondjuk ki a legképtelenebbnek tűnő mondatokat: Megsétáltatjuk a sonkát is? (Zsuzskáéknak szánt ajándék húsvéti sonka. Bizonytalan volt, hogy találkozunk velük.)

Saját blogjában így írt rólunk 2009-ben:

„Egy chat szobában ismerkedtünk meg, sok frusztrált, egymást maró, öblögető, humortalan, és néhány jópofa, vicces, intelligens ember társaságában. Virtuálisan mindig "belekötöttünk" egymásba szóviccek és szándékos félreértelmezések által és hatalmasakat nevettünk.

Aztán egyszer priviben írta, hogy tartozom egy csörtével... Megdumáltuk a találkozót és három óra hosszáig ontottuk a szót.
Én vittem ajándékot, ő hozott ajándékot. Merengve néztem a két egymás mellett álló, csak színeiben különböző, egyébként egyforma ajándéktasakot, és azt mondtam magamban: "Hm."
Aztán így maradtunk.

Msn-en sokszor teljesen egyformát írunk, akkor a Nyúl mindig azt mondja : "Minek koptatom a klavimat, akár telepatálhatnánk is." Vagy azon veszekszünk, ki mondta, írta előbb. No meg amikor végigtáncizzuk a fél éjszakát Ella Fitzgerald-ra, Edith Piaf-ra vagy Horváth Pista-Bangó Margitra.

Pedig nálunk különbözőbb habitusú két ember ritkán barátkozik össze. Egymás teljes ellentétei vagyunk. Még férfiban is abszolút eltérő az ízlésünk. Csak a kaják tekintetében teljes az egyetértés. Ő sokkal jobban főz, mint én,  -  pedig én vidéki vagyok,  -  meg előbb is kezdtem. Ő a csökönyösebb, meg a kihívásokat imádó, mert ő a Kos. Én meg a Bika.

Mindig mondja, menjek csak ökumenizálni, de egyszer úgyis lerugdossa azt a hurráoptimista fejemet, meg az összes tükörbe mosolygóét. Én meg úgy teszek, mintha nem ismernénk egymást, amikor a Deák térről Újbudára megyünk éjszaka és végigharsogja a kiskörutat, meg a körteret az "ájlávjúúú béééjbiiii"-vel, aztán a nyakamba ugrik és megkérdezi: "Mondtam már magának, milyen jó, hogy van nekem?"

Hát így vagyunk mi, a Nyúl meg én...”


Drága amohám! Mondtam már magának, milyen jó, hogy van nekem? Nagyon boldog születésnapot! Ájlávjú bébi! Nyúlnyál…

… és egy csokor a kedvenc cigánydalainkból köszöntésül, mert tudja: Főztem neked szárazbabot eleget és a zab árát meg már rég ott hagytam.


A képért köszönet Katicának! ... és ez még csak a kezdet....

2011. április 29., péntek

Gabócának szeretettel...

Egy utca, két világ. Az egyik végén osztrigát kapsz pezsgővel, a másikon tűzoltó puszit, ha lelkesen átintegetsz Szilveszterkor.

Melyikhez tartozom? Próbáltam mindkettőt. Nem tudom és már nem is akarom eldönteni, de szeretem, hogy nem mehetek úgy végig az utcán, hogy ne tudjanak minden lépésemről....

... és eddig biztos volt, hogy a sajtbolt mellett ott van egy kis zug, ahol mindig menedéket leltem.

Félős, hogy megint elveszíthetek egy részt, ami fontos nekem.

Persze nem Gabócát, ő már nyakamon marad. :):):)

Ma elfogyott az Unicum. Dupla whiskyt ittam. Nagyon sok idő után megint lejátszódott előttem  minden  -  miközben Cserhátit hallgattunk,  -  ahogy egyszer betévedtem ide.

Ott állt Gabóca, rám nézett:
- Fehérnyúl vagy?
- Igen, egy dupla whiskyt kérnék.
- Mikor ettél?
- Nem tudom. Számomra ez nem fontos. A macskák kaptak…
- Előbb eszel és utána ihatsz egy dupla whiskyt, de egyetlen pasi sem ér ennyit. Most főztem tyúkhúslevest. Egyél!
Ott ültem a kopott pult mellett. Néztem a szöszke törékeny kocsmáros lányt, aki annyira erősnek tünt és faltam a levesét. 
2007. szeptembere volt. Azóta megpecsételődött a sorsunk…

Hát így kezdődött a barátságunk.

Játszd újra, Sam!  Énekelj, hátha nem múlik el minden örökre.

(A kép erről az oldalól származik. )

2011. április 21., csütörtök

Rétcsattogósi Csöcsike Találkozó

Hétvége tanulsága: ha Fehérnyúl beindul, akkor vagy állj félre vagy kapaszkodj, mert menthetetlenül magával sodor. 

Nem tudta ezt Katica és felelőtlenül kijelentette, hogy jó lenne már találkozni. Egyből be is jelentkeztem amohával az április 17-i hétvégére. Kis utalást tettem rá, ha már Ezüstnyúllal megyünk, akkor ha kell,  -  akár pokrócba csavarva is,  -  de viszem Blue-t is és hívjuk Csenéket és Krampiékat is. Katica vagy nem tudott elég gyorsan válaszolni az e-mail-re, vagy leejtette a billentyűzetet, lényeg, mire észbe kapott, megszerveztem a saját telkén a Rétcsattogósi Csöcsike Találkozót. (Csöcsike a mi nyelvezetünkben a kebelbarátnő.)

Az indulás teljesen szokványos volt. 9-re  -  harangzúgásra  -  Blue háza előtt álltam. Megkértem Ágnesünket, hogy legyen szíves Óbudáról az M3-ra átnavigálni. Ügyes kislány a drága, aminek következtében ott is találtuk magunkat a Vidámpark Óriáskerekénél, ilyen párbeszédek közepette:
- Blue ez a sáv a jó?
- Igen. (Kis csönd) Nem. A másik lesz jó. (Sávváltás - visszavonhatatlanul) (Kis csönd) Talán mégis az előző volt a jó.
Szerencsére onnan már én is tudtam az utat és e kis közjáték után sikeresen irányban voltunk.

A csajok cseverésztek a hátsó ülésen, mikor izgatott sikongatásra lettem figyelmes:
- Amoha! Ott egy óriási pók!
- Megmentelek, de te is engem, ha berepül egy lepke. (amohánk lepkefóbiás)
- Persze hogy megmentelek, csak csinálj valamit!
- Várj! Nyúl felé terelem, ő úgysem fél semmitől. (Szeretem a barátaim?!)
Amoha jól terelgethetett, mert amikor megálltunk az egyik pihenőhelynél és kinyitottam az ajtót, a pók már ott bólogatott a küszöbömön és illedelmesen kimászott. Tényleg nagy volt.

Gondoltam már nem történhet semmi a maradék néhány kilométeren, amikor megszólalt a telefonom. Csen keresett, hátra adtam a csajoknak, hogy beszéljenek vele. Elől csak ennyit érzékeltem: Nem hallom, várj, visszahívlak, mi van, beszélj hangosabban, ez letette ...
Közös erővel visszahívták Csent és szinte egyszerre mondták:
- Gyöngyös! Csen kérdezi, hogy otthon hagyták a térképet, láttak valami Kunmadarasi táblát, onnan merre tovább?
- Gyerekek, mi pont az ellenkező irányból megyünk. Fogalmam sincs, álljanak meg egy benzinkútnál és kérdezzék meg.
Az egyszerű eset sosem felel meg nekünk. A lányok az ajtózsebből elővarázsoltak egy szakadozott térképet, talán még a kilencvenes évek elején kaptam az első kötelező biztosításomhoz és az M3-ast még csak Hatvanig jelöli, de sikeresen irányítottak és velünk együtt, Csenék is szerencsésen megérkeztek.


... később ott álltam és csak néztem és hallgattam őket. Számomra ez volt az igazi húsvét, szinte mindenki ott volt, akit igazán szeretek.


A menü is, amit összedobtunk,  -  teljesen spontán  -  olyan igazi Húsvéthétfős vendégfogadósra sikerült. 

Rétcsattogósi Csöcsike Menü
(2011. április. 17.)

- Isteni frissen sült pogácsa és briós (Bobek készítette nekünk csajoknak, habár enélkül is mindig olvadozunk tőle. Katica, te ezt most nem olvastad.)
- Meggyes pite (Krampuszka készítette, kicsit olyan volt mint az adventi sütemény, mert csak bizonyos sorrendben engedte Ildi megenni.)
- Sült csirke á la Katica
- Óriási bécsi szeletek Blue-tól
- 3 féle saláta (Recept lentebb, tőlem Katicának sok szeretettel)
- Elefántszem torta (Csenék ajándéka, csokis-banános)
- Oroszkrém torta (Amohától kedvenc "vendég" háziasszonyunknak.)

Persze drága barátnőim is megírták a hétvégéről az észrevételüket. Vendéglátónőnk itt fakadt ki, Blue meg isteni stílusával itt kápráztat el minket.


... és a receptek:

Sült csirke á la Katica (Katica tolmácsolásában)

"Csinálok egy paprikás csirkét bő lében lassú tűzön minimális kevergetéssel hogy ne törjön szét a hús. Mikor megpuhult a hús átpakolom a tepsibe minimális olajra. Egy ibrikbe keverek össze 1-1 arányban fűszerpaprikát meg lisztet és lisztszitával rászitálom egyenletesen a húsra, hogy szép piros legyen.
De ahhoz hogy a paprika ne égjen rá a csirkére a pörkölt levét elkeverem egy kevés csípős piros arannyal  (szerintem ez is mehet kb 1-1 arányban) és azzal a létyóval lekenem egy szilikonecset segítségével. Kb 15 percig sütöm 180 fokon az egyik oldalt, majd megforgatom a húsokat és a másik oldalukat is lepaprikázom-piros aranyozom. Ezt az oldalt már több időre szoktam betenni. Kb 20-25 percre, de úgy hogy azért ne ragadjon le az alja.
Hát igazán csak ennyi :)
A paprikás csirke receptje azért csak nem kell ugye? :)"

Görög saláta

15 dkg feta sajt falatnyira darabolva
4 szem paradicsom kockákra vágva
1 kígyó uborka kockákra vágva
1-2 db zöldpaprika szeletelve
4 összevágott újhagyma zöldjével együtt feldarabolva
öntet:
4 evőkanál extra szűz olívaolaj
1 evőkanál citromlé
1 púpozott teáskanál morzsolt oregánó

Kukorica saláta

1 doboz konzerv kukorica
2 db zöldpaprika
1 zellerszár összevágva vagy 1 sárgarépa reszelve
1 saláta cukkini vagy uborka vékony karikára szeletelve
öntet:
1 dl majonéz
1/2 kávéskanál kurkuma vagy currypor

Nem hivatalos Waldorf saláta

2 db zellerszár
1 db piros alma
1 db zöld alma
15 dkg szőlő, ezt most nem volt
10 dkg camembert sajt darabolva
15 dkg pirított dió apróra vágva (Jól lefelejtettük róla, pedig vittem diót.)
öntet:
1 dl majonéz
2 evőkanál citromlé

Az öntethez valókat összekeverjük. A zöldségeket megtisztítjuk, falatnyi darabokra vágjuk, majd a saját mártásukba keverjük. Saláta ágyon tálaljuk.

Köszönet mindenkinek egyenként a hétvégéért és Blue-nak külön köszönet a képekért.

2011. április 13., szerda

Kisvak, nagyvak

Azt mondta, hogy írjak róla. Bocsánat, ez sem gasztro lesz. Persze pasiból van és úgy gondolja, hogy nélküle szegényebb lenne a blogom, meg talán valami erőfitogtatás Andrással szemben.

Hát legyen. Ő kérte. Skorpió a drága, én meg a behódoló Kosnő, aztán meglátjuk ki eszi meg a másikat reggelire.

Négy éve ismerem. Decemberig nem is gondoltam rá, mint férfira. Pedig ízig-vérig az. Utána három hónapig kerültem, aztán elbotlottam születésnapi bulim éjszakáján.

Egyet tudok: Szeretnék vele egyszer pókerezni, ha mellettem ül, ő lesz a nagyvak.

Neki kell a dupláját megadnia annak, amit én vakon felteszek...

... és minimum; a mindenem adom.


PS: A kép Katica barátnőmé, nem kértem el tőle még, de szerintem beleegyezik, hogy bemutassam, hogy kb. mit érezhettem azon az éjszakán. :):):)

2011. április 5., kedd

Ágyas pálinka


Megcsináltam az ágyas pálinkát...

méz, hogy a csókjaimra emlékeztesse
barack, a melleimre
körte, az alakomra
eper, a nyelvemre
meggy, a szenvedélyre
vörös rózsa, a szerelemre
fahéj, a bódultságra
a pálinka pedig az esszencia, mely őt jelképezi és az erőt hozza...

... és végül az üveg, mely én vagyok, aki egészet megérleli, egyesíti és a menedéket adja...

Ámen, úgy legyen!


Azt mondtad tegnap, hogy csak egy "pikolót" kaptál belőle, ha egy iccét kérsz, csak annyit írj: Gyöngyöm, hiányzol...

2011. március 29., kedd

Neked...

Pontosan úgy történt, ahogy elképzeltem. "Fizetnénk és nem lenne kérdés, hogy hova megyünk. Rágyújtanál és elindulnánk a körúton, mind a ketten tudnánk, hogy nem kell taxi, mert még izgalmasabb, ha csak kézen fogva bandukolunk..."

Belé karoltam és öntudatlanul is hozzábújtam. Megállt, rám nézett, magához húzott, megcsókolt és elvesztem a bársonyos szemeiben. András óta nem csókolt meg senki ilyen szenvedéllyel. Végig csókolóztuk a Kecskeméti utcát, mint két kamasz. Néha megálltunk vagy menet közben, tökéletesen rábízva magam, mert tudtam, hogy vigyáz rám. A Kálvin téren a híd felé indultunk. Elértük a Vásárcsarnokot, de megtorpantam, taxit rendeltem, a hídra már nem volt bátorságom felmenni vele. Kinyitotta a taxi ajtaját és csak annyit kérdezett: Biztos? Szótlanul bólintottam és beültem egyedül. Majd gyöngyéden, de mégis határozottan rám zárta a kocsi ajtaját. Akkor csukódott be mögöttem a kapu...

Még érzem a kabátomon az illatod. Köszönöm!

2011. március 29. (kedd hajnal)



"...A hídon megállnánk, kicsit néznénk a Dunát. Mind a kettőnknek más emlékei lenne róla, de ez nem távolítana el egymástól minket, hanem közelebb hozna. Rád néznék és megsimogatnám a hátadat és érezném, hogy ez az a férfi, akit mindig is simogatni és kényeztetni akarok. A kapuban átadnám a kulcsot és hagynám, hogy te nyissad ki, mert azt szeretném, ha mindig te mutatnád az utat, belépnénk az előszobába, egymásnak esnénk és tudnám, hogy hazaérkeztem azzal, aki hozzám tartozik."

(2007. szeptember)

Köszönöm a tegnapi számot. Ezt tőlem, neked engesztelésül.