Ez a lány is én vagyok…

„- Szoktál velem fejben beszélgetni, amikor nem vagyunk együtt?
- Soha! Csak veszekedni szoktam.”

Ugyanígy üldögéltem, mint most is, néhány hete itt Zebegényben, - talán egy szombat éjszakán - a tornácon, lefekvéshez készülődtem. Néztem bele a mélysötét éjszakába, aznapi utolsó cigimet szívtam, hallgattam a csendet, melyben csak a ház alatt alvó macskák szuszogása hallatszott és néha egy őrült madár csiripelése (talán rosszat álmodott), amikor erőt vettem magamon és elindultam befelé. A teraszajtónál kicsit visszafordulva, - a diófa felé nézve, kacéran - félhangosan megkérdeztem: Mit ennél András?...

… és szinte hallottam a hangját:

- Harcsapaprikást, kapros-túrós csuszával!

Nem tudom, hogy szereti-e, de most (még) nem is lényeges. Nekem ott akkor, annyira valóságosnak tűnt, hogy megfőztem és lefagyasztottam neki.

Hangulatgyűrű, boldogság, kapros-túrós dübbencs

Vicces kis jószág. Egyidőben drága pénzért lehet kapni, aztán már minden női laphoz csomagolták.

..

Az én hangulatgyűrűm a kenyértészta.

.

Mindig le tudom mérni rajta, hogy éppen milyen a lelkem rezdülése. Arcomra erőltetett mosollyal sem tudom soha becsapni. Ha rossz kedvem van, összeesik, nem kel meg, sületlen és tömör lesz, - de amikor szárnyalok, - isteni illatával, friss ropogós héjjal, foszlós belsővel kápráztat el…

… tészta dagasztása közben sokszor elképzelem, hogy jön az Uram, hátulról átölel, belecsókol a nyakamba, miközben könyékig lisztes vagyok és szemben ott van a falvédő, - fehér alapon, kékkel hímezve - búgó gerlepárral, rózsalugassal, kackiás bajuszú embörrel, pirospozsgás menyecskével és persze a felirat, ami megkoronázza őket: „Nékem olyan asszony kell...”

.

Giccses elképzelés a boldogságról, de az enyém!

.

.

Kapros-túrós dübbencs

Hozzávalók a tésztához:

40 dkg liszt (nálam fele-fele arányban teljes kiőrlésű és sima liszt)
25 dkg túró
kb 3,5 dl tej (nálam ennyi kellett a teljes kiörlésű liszt miatt)
1 zacskó szárított élesztő
3 csapott teáskanál só
1 kockacukor
2 evőkanál olaj + a tál kiolajozásához

.

Töltelék:

3 ek libazsír vagy mangalicazsír
2 csomó kapor apróra vágva

Összegyúrtam a tészta hozzávalóit és egy vékonyan kiolajozott tálba tettem, majd ágyba és párnák közé dugtam.

Kb. egy óra kelesztés után lisztezett deszkára borítottam, gyöngéden átgyúrtam, sodrófával ujjnyi vastagra nyújtottam. (Nem tudom, hogy ezt lehet-e vagy a dübbencs megbecstelenítésének számít? Limara, pékek Nagyasszonya, várom válaszod!)
Megkentem egy evőkanál zsírral, megszórtam a kapor felével, majd összehajtogattam. Utána megismételtem a nyújtást, zsírozást, kaprozást és összehajtogattam, kb. tepsi nagyságúra, majd sütőpapírral kibélelt tepsibe helyeztem. (Nálam: 33 cm x 20 cm volt a tepsi mérete)
Tetejét a maradék egy evőkanál zsírral megzsíroztam, körülbelül a közepéig bevagdostam hosszában és széltében, és 30 percig pihentettem. 180 fokra előmelegítettem a gázsütőt és kb. egy óráig sütöttem.

(Elkészítési idő: kb. 2,5 óra)

.

Megjegyzés: Az alaprecept, melyet átdolgoztam, Limara Kapros dübbencse.

Budapesti Pálinka Fesztivál, avagy a mi ragulevesünk

Gabóca barátnőm felhív:

- Mit csinálsz?
- Tulajdonképpen semmit.

- Gyere át, főzünk és pálinkafesztiválozunk.

- Gabóca, a Pálinka Fesztivál a múlt hétvégén volt.

- Ne törődj vele, gyere!

.

Megérkezésemkor leültet. Elővesz két stampedlis poharat. Tölt bele jó kis körte pálinkát és koccintáskor csak annyit mond: Na akkor fesztiválozzunk!

.

Megint nem hazudtoltuk meg önmagunkat, hogy hogyan főznek a Kosnők. Sajnos további részleteket a délutánról nem árulhatok el, mert bármiről beszélgettünk vagy bármit csináltunk mindenhez nyomatékosan hozzáfűzte: EZT nem írhatod meg a blogodban!

.

Egy történetet nem tiltott le vagy csak elfelejtette:

Elkészült végre az estebéd, leültünk enni és mivel én jó petrezselymesen szeretem a levest, le is vettem a konyhapolcról egy üveget, aminek címkéjén férfikézírással az állt, hogy zöldség zöldje.

.

Gabóca nézi-nézi, ahogy bőségesen hintem a levesre, majd komoly arccal megjegyzi:

- Te Gyöngyös, ezt még Szabolcs (volt lakótárs) hagyta itt. Szerintem lehet, hogy ezt inkább elszívni kéne és nem fűszerezni vele.


Vajgaluskás raguleves galambból (4 személyre)

2 db galamb (esetleg más szárnyas hús)
2 evőkanál olaj

1 nagy fej vöröshagyma egészben
2 közepes szál sárgarépa, falatnyi darabokra vágva

10 dkg zöldborsó
10 dkg gomba szeletelve
1 paradicsom
1 zöldpaprika (nem baj ha csípős)
só,

őrölt bors,

1 púpozott teáskanál pirospaprika
1 púpozott teáskanál őrölt majoránna
1/2 csokor petrezselyemzöld aprítva, esetleg szárított
1/2 doboz tejföl
½ citrom (elhagyható)

Vajgaluskához:

2 dkg puha vaj
2 evőkanál (teljes kiőrlésű) liszt
1 tojás
1 csipetnyi só

A galambokat négybe vágom és az olajon egy kicsit elősütöm, majd hozzá keverem a pirospaprikát és felöntöm annyi vízzel, ami ellepi. Amikor felforrt, fűszerezem (só, bors, majoránna) belerakom a hagymát, paprikát, paradicsomot.

Amikor már majdnem megpuhult, kiveszem az egész hagymát, paprikát, paradicsomot (kuka vagy torkos macskák). Beleteszem az aprított sárgarépát, a szeletelt gombát, zöldborsót és sárgarépát. Amikor már a zöldségek szinte puhák, mokkáskanállal beleszaggatom a levesbe a galuskákat. (A vajat a tojással, jól kikeverem, hozzáteszem a csipetnyi sót és lisztet, összedolgozom, aztán mehet.) Valahol berántják, de én csak behabarom a tejföllel, összeforralom és friss vagy szárított petrezselyemmel megszórom. Ha valaki szereti, frissen facsart citromlével savanyíthatja. (Én nem szeretem.)

Lehet még turbózni tárkonnyal, tárkonyecettel és kész is a tárkonyos raguleves, illetve a fele tejfölt tejszínnel helyettesíteni, akkor meg még krémesebb lesz.

Megjegyzés: Ha valaki hasonlóságot talál a becsináltlevessel, az nem a véletlen műve, mivel ez a régies elnevezése, de annyira gusztustalan ez a szó, hogy inkább nem használnám.

(Elkészítési idő: 1,5 óra)