2008. december 30., kedd

Gasztro nyomozás - Vitamin roló

Gyermekkorom kedvenc süteménye volt a vitamin roló. (Azok a boldog hetvenes évek.) Nem tudom miért, de nagyon szerettem, pedig nem vagyok egy nagy sütemény evő. Kerestem sok helyen a receptjét, de nem találtam. Emlékeim szerint talán piskóta tészta lehetett, mű citromos krémmel megtöltve és csokival cirmozva a tetején. Valaki nem tudja véletlenül a pontos receptjét?

2008. december 27., szombat

Zsályás sütőtök krémleves

Amoha barátnőm múltvasárnap színházba ment, ráadásul délutáni előadásra és mivel nem akartam, hogy a drámai csúcspont közepén elszunyókáljon, így csak egy könnyed olaszos ebédet készítettem magunknak. Habár lehet, hogy Dolcevita a spagettis villájával fejbe csapkodna, hogy merem én ezt a levest olaszosnak nevezni, de a zsálya illata mindig Olaszországot juttatja eszembe. Második fogásként Dolcevita vargányás risotto-ját készítettem el, nagyon finom volt.
aaaaaaaaaaaaaa
aaaaaaaaaaaaaaaaaa
aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa
Zsályás sütőtök krémleves (4 személyre)

Hozzávalók:

1 kisebb sütőtök megtisztítva, kockára darabolva
½ kg füstölt csont/porcogó
1 ek szárított zsálya
1 ek koriander mag
1 lilahagyma
2 gerezd fokhagyma
só, bors,
1 evőkanál olívaolaj
díszítésnek apróra vágott friss zsálya levél

Az olajon megpároljuk hagymát és a fokhagymát, beletesszük a füstölt húst/csontot, koriander magot és felöntjük kb 1 liter vízzel. Amikor már jó húsvéti illat lengi körül a konyhát (ami vicces így karácsony táján), illetve ha füstölt hússal csinálod, akkor addig főzzük, amíg a hús megpuhul. Utána add hozzá a sütőtököt és a zsályát is, sózzad, borsozzad és kb. 15 perc alatt főzzed készre. Vedd ki belőle füstölt csontot/húst, melyet a leves mellé tálalhatsz. Utána az egész levest selymesre turmixoljuk, ha túl sűrűnek találod, akkor zöldségalaplével hígíthatod. Végén megszórjuk friss zsályával.
(Elkészítési idő: 1,5 óra)
Megjegyzés: Jamie Oliver nem sajnálta belőle a gesztenyét és a gerslit sem. Én valószínűleg ezt nem fogom bevállalni.

2008. december 16., kedd

Gombás kence avagy nyers gombasaláta

Már nem tudom kinél olvastam (ha valaki megmondja, utólag beposztolom) egy nagyon jónak tűnő reggeli receptet. Reszelt nyers sárgarépa, füstölt sajt, tejföl, majonéz, petrezselyem (mondjuk én bazsalikommal és/vagy korianderrel készíteném) összetevőkből álló kencét. Először ezt akartam elkészíteni, de olyan szép gombát kaptam, hogy muszáj volt az alapreceptet (nem is kicsit) átvariálni.
aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa
aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa
Gombás kence avagy nyers gombasaláta (4 személyre)

Hozzávalók:

1 evőkanál frissen facsart citromlé
fél (kis) tubus majonéz (kövezzetek meg!)
25 dkg vékonyra szeletelt gomba (Amoha precíziós technikával szeletelte.)
1 sárgarépa finomra reszelve
1 db camembert sajt reszelve vagy apróra vágva
10 dkg füstölt sajt reszelve
½-½ csokor petrezselyem és zellerlevél aprítva.
1 kis csomag salátamix (elhagyható)
aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa
A hozzávalókat összekeverjük és ha van, akkor salátamix „ágyra” fektetjük. Vajkrémes házi diós-rozsos kenyérrel falatoztuk.
(Elkészítési idő: 15 perc)

2008. december 14., vasárnap

Ünnepi kacsasült

Valaki egyszer azt mondta, hogy a kacsa az a sült, ami két személynek sok, háromnak viszont kevés. A véleményében teljesen osztozok, mert kedvenc részeink már az első daraboláskor elfogynak. Ha már ilyen hamis a kacsa, akkor legyen a vacsora is hamiskás költemény. Hogy miért is? A kacsa vadpácban pácolt, de mégsem vadkacsa, a mártás Cumberland módra lett elkészítve, de valami hibádzik, hiszen ribizli helyett meggyel készült, a recept karácsonyi, de mégsincs karácsony. Legyen ez a kis mű nemisbékának küldött karácsonyi pályázat.

Ünnepi kacsasült (2 személyre, mazochistáknak 3 személyre)
aaaaaaaaaaaaaaaaaaaa
Hozzávalók

1 db másfél kilós pecsenyekacsa

Vadpác fűszerkeverék 1-1 arányban és mozsárban összetörve.
feketebors
zsálya
kakukkfű
szegfűbors
mustármag
koriander
borókabogyó

Vadpác literenként
1 ek vadpác fűszerkeverék
3 ek balzsamecet
5 babérlevél
1 vöröshagyma

Meggyes Cumberland-mártás
35 dkg meggydzsem
1 dl vörösbort
3 evőkanál rum,
1 narancs
1 citrom
1 ek. mustár

Gesztenyés muffin – Stahl Jucus utánérzés
2 db szikkadt zsemle
2 dl tej
2 tojás
3 ek rum
2 ek fehérliszt
25 dkg natúr gesztenyemassza
½ kk reszelt szerecsendió
só, bors

Felforralunk annyi vizet, - de jól megnézzük, hogy hány liter - amennyi a kacsát ellepi, és amikor felforrt, beízesítjük pácfűszer keverékkel és kiegészítjük a többi fűszerrel. (Balzsamecet, apróra vágott hagyma, összetört babérlevél.) Amikor kihűlt, belehelyezzük a kacsát és minimum egy napig hűtőben pácoljuk, de semmi baja nem lesz akkor sem, ha két-három napig csücsül a hűvösön. A kacsát 220 fokon sózva, borsozva megsütjük, az első másfél órában alufóliával letakarva, - páclével folyamatosan öntözgetve - a fólia eltávolítása után még egy óráig sütjük.

A mártáshoz a citrom és narancs héját lereszeljük, majd egy deci borban felfőzzük. Az ízesített vörösbort kihűlés után elkeverjük egy narancs és fél citrom levével, illetve a mártás többi alkotó elemével és jól behűtjük.

A muffinhoz a tejet és a rumot összekeverjük, majd beleáztatjuk a zsemléket. Nekem nem sikerült jelentős tej mennyiséget a zsemlékből kifacsarni, így szerintem botorság új edényt összepiszkolni, ezért ugyanabban az edényben a többi hozzávalóval „fasírt” masszát készítünk és kivajazott, kilisztezett muffinformában, előmelegített 200 fokos sütőben 30 perc alatt megsütjük. 7 muffint abszolváltam, a többi horpadásba vizet tettem.
Elkészítési idő 3 óra + pácolás

2008. december 12., péntek

Tökmagos pogácsa

Vacak macskám ma megsértődött - és ennek jelét is adja, - mert azt hitte, hogy az ajándékba vásárolt kosárka az ő meglepetése és egyből birtokba is vette.
Gabóca barátnőmnek névnapja van. Velem együtt ő sem rajong az édes dolgokért, ezért egy jó kis somogyi pogácsával fogom őt meglepni. Jó lesz este pezsgőkorcsolyának vagy a holnapi macskajajjos gyomrunk ápolására.

Az eredeti recept:
Böhönye híres pogácsatudók lakhelye. Gazda Józsefné már több versenyt is nyert, és büszke birtokosa az „arany pogácsaszaggató” díjnak, amit az itt közölt recepttel nyert el. A tökmagos pogácsa hozzávalói: egy kiló liszt, 40 deka főtt krumpli, 30 deka szárított tökmag, 10 deka zsír, 1 Rama kocka, 2 kefir, 2 tojás (és még egy a kenéshez), 1 csomag élesztő, 2 evőkanál só.
A hozzávalókat alaposan összegyúrjuk, majd rövid ideig pihentetjük. Ezután közepes méretű szaggatóval pogácsákat formázunk és forró sütőben pirosra sütjük. Sütés közben tojással kenegetjük.
Ebből a mennyiségből mintegy 50 darab pogácsát kapunk.

Imádom az ilyen recepteket, az összes többit meg találd ki, ha nincs arany pogácsaszaggatód.


Tökmagos pogácsa Fehérnyúl módra, avagy így készíti egy somogyországi leszármazott...

Hozzávalók:

30 dkg sima liszt,
20 dkg rozs liszt
20 dkg főtt krumpli
15 dkg hámozottt tökmag (nálam 5 dkg hámozott szotyi és 3 dkg pehelymix is került bele, mert csak így lett meg a 15 deka)
5 dkg kacsazsír
12,5 dkg margarin
1 doboz kefir
1 tojás (és még egy a kenéshez - a maradékot Vacak kapta engesztelésül)
1 csomag instant élesztő
1 evőkanál só.

Idő híján, gyorsan összegyúrtam a hozzávalókat és addig dagasztottam, míg rugalmas tésztát nem kaptam. (Elméletileg (tök) jót tenne neki a háromszoros hajtogatás is: kinyújtjuk, összehajtogatjuk, pihentetjük 15 percig és még kétszer megismételjük, csak hát ma lusta nyúl vagyok.)
Cipót formáltam belőle és letakarva, ágyban és párnák közt egy órát kelesztettem. Lisztezett deszkán egyujjnyi vastagra kinyújtottam, tetejét késsel berácsoztam, közepes pogácsa szaggatóval kiszaggattam és megkentem felvert tojással. Amíg a sütő bemelegedett 200 fokra még 20 percet pihentettem és kb. 20 perc alatt pirosra sütöttem. 46 darab lett belőle. Már csak egy szolid sminkelés maradt hátra és már indulhatok is.
(Elkészítési idő: nagyon bő 2 óra)


2008. december 11., csütörtök

Mániákus csokisok(k)

Édesanyámban és Amoha barátnőmben az egyik közös jellemvonás, hogy imádják a csokoládét.
Édesanyám a csokoládéért 8 évesen képes volt a bűn útjára lépni. Megmondta a szomszéd kisfiúnak, hogy csak akkor játszik vele, ha hoz csokoládét. Kérdésemre, hogy papás-mamást játszottak-e, csak annyit felelt, hogy nem emlékszik.
Amoháról még nincsenek ilyen információim, de majd jól kifaggatom!

Kedden este érkezett meg Amoha Angliából és gondoltam jól meglepem egy tömör gyönyör csokis sütivel. Már novemberben felfedeztem ezt a tortát Áfonyás borjúék blogjában és már akkor tudtam, hogy barátnőm viszontlátásának örömére ezt fogom „csokisítani”. Mivel ők nem tudták a sütemény nevét, önhatalmúan elneveztem Amoha váró csokitortának.

Amoha váró csokitorta

A tésztához:

25 dkg liszt, ebből három evőkanálnyit szépen visszateszünk a dobozkájába vagy a lisztes zacskóba.
3 evőkanál cukrozatlan kakaó por
1 narancs reszelt héja
1 csomag sütőpor
1 csomag Bourbon vaníliás cukor (Dr. Oetker)
12 dkg vaj
12 dkg porcukor
1 tojássárgája
1 dl tejföl

Minden más:

1 csomag csokoládés pudingból készült puding ( én tettem hozzá + két evőkanál kakaóport is.)
30 dkg Rubin mirelit gyümölcskeverék vagy bármilyen gyümölcs, ami jól illik a csokoládéhoz. (pl. meggy, eper, stb.)
100 g dió (durvára tört)

Először a csokoládé pudingot készítjük el a zacskón feltüntetett leírás vagy házi recept szerint.
180 fokra előmelegítjük a sütőt és közben összeállítjuk a tésztát, aminél arra kell ügyelni, hogy a vaj szobahőmérsékletű legyen. Kivajaztam egy 22 cm átmérőjű kapcsos tortaformát, majd a a munkalapot beliszteztem és megpróbáltam kör alakúra és egyujjnyi vastagra kinyújtani a tésztát. Utána belebűvészkedtem a formába és abból a tésztából, - ami túl lógott az alapon, - peremet alakítottam ki majdnem a forma magasságáig. Belehelyezzük utána a csokipudingot, megszórjuk a durvára tört dióval és rárakjuk a gyümölcsöket. Majd a sütőbe helyezzük és kb. 45 percig sütjük. Amikor már úgy gondoljuk, hogy kész, beleszúrunk egy gyufát a tészta peremébe és ha nem ragad rá semmi, akkor késznek nyilváníthatjuk.

Megjegyzés: Amoha barátnőm hiányolta a tetejéről a gyümölcs zselét, legközelebb lesz. Engem viszont a szederben lévő apró magvak ropogása zavart, valószínűleg csak magozott gyümölcsből fogom ezentúl készíteni.

Érdekesség: A dobozban volt egy gigantikus eper, melyet a torta közepére helyeztem, amikor megsült - szív alakú lett. Tényleg szívből sütöttem...
(Elkészítési idő: 1,5 óra + a torta kihűtése)

2008. december 10., szerda

A kocsonya

Ecet és olaj blogján olvastam: „a kocsonya tipikusan az az étel, ami engem eltölt azzal az érzéssel, hogy tudom, amit az előző generációk is tudtak. Hogy létezik folytonosság…” A recept bevezetőjét és leírását annyira átitatja az étel iránti tisztelet és szeretet, hogy szentségtörésnek éreztem volna, ha bármit is változtatnék rajta.

Ma reggel Amohával, rozmaringos-olajbogyós rozsos kenyeret falatoztunk és citromos-mézes gyümölcs teát kortyolgattunk a kocsonyánkhoz és közben azokra a téli napokra gondoltam, amikor a hajnali adventi mise után hazaérve, átfázva, édesapámmal ültünk a konyhaasztalnál és forró citromos tea mellett, friss kenyérrel, kocsonya volt az agapénk. Egy tányérból ettünk, mert én csak a levét szeret(t)em, így mindig apu kapta a cubákokat. Belemerítettem a kanalamat és addig ettem, amíg húsokról az utolsó dermedt cseppeket is lekapargattam…

Mit mondhatnék mást, tökéletes reggeli.

Rozmaringos-olajbogyós rozskenyér

Hozzávalók:

7 gramm szárított élesztő
3,1 deci meleg víz
1 evőkanál olívaolaj
1 evőkanál só
1 teáskanál frissen őrölt bors
2 teáskanál cukor
1 evőkanál apróra vágott, friss rozmaring
25 deka fehérliszt
20 deka rozsliszt
5 dkg pehelymix
5 deka magozott, fekete olajbogyó

Mostanában lusta háziasszony módjára rákaptam a kenyérsütő gépre, de tényleg nincs jobb, amikor reggel frissen sült kenyér vár az emberlányára.
Száraz hozzávalókkal kezdve bepakoltam a gépbe, beprogramoztam fehérkenyérre, sötét héjra és az elkészülés időpontjára.

Akinek nincs kenyérsütő gépe, a részletes leírást itt találhatja meg, Stahl Judit csicsergős stílusában. (Az eredeti csak fehér liszttel készül. Továbbá egypár mozzanatot és anyagot kihagytam belőle, ami kenyérsütőgép hiányában szükséges az elkészítéséhez!)
(Elkészítési idő: Kocsonya minimum 12 óra, kenyér 3 óra)

2008. december 6., szombat

Bulgakov: A Mester és Margarita (Főzzünk könyvből! VKF XXI.)

Nagyon sokszor elhatároztam, hogy egyszer elkezdek gasztroblogot írni, de persze mindig volt kifogásom, hogy miért nem. Úgy gondoltam, hogy aki szingli háztartást vezet, ami nagyon sokszor abban merül ki, hogy az ember lánya a macskáknak megfőzze a csirkenyakat és csak néha alkot valamit írásra méltót, az csak maradjon meg az olvasgatásnál. Aztán megszületett ez a VKF kiírás, hogy a kedvenc könyvünkből merítsünk ihletet és mivel minden adva volt, így hát tovább nem odázhattam.

Anyacárnő meglátogatott csütörtök este, tehát volt kinek főzni. Igazi orosz tél köszöntött ránk, tehát adaptálhattam egy moszkvai melengető vacsorát.
A könyv sem volt kérdéses, mert majdnem minden évben újra olvasom Bulgakov A Mester és Margaritáját, hol kicsit szomorkásan, hol derűsen, de mindig elvarázsol. Lapozgattam a könyvet, a Borcs levest elvetettem, mert kicsit sablonosnak találtam és különben is, azt szilveszterkor szerezném megfőzni és akkor rábukkantam az alábbi néhány sorra, mely megmutatta a regényhez illő „tökéletes” recipét.

„… Sztyopa tapogatózva felkapta az ágy melletti székről a nadrágját.
- Bocsánat - suttogta, fölvette a nadrágot, aztán rekedten kérdezte: - Szabad a nevét?
A beszéd is nehezére esett. Mintha valaki minden szónál tűvel szurkálná az agyát, pokoli fájdalmasan.
- Micsoda? Hát a nevemre sem emlékszik? - mosolygott az idegen.
- Bocsánat... - hörögte Sztyopa, és ijedten észlelte a zákányosság egy újabb tünetét: mintha ágya körül eltűnt volna a padló, és ő most mindjárt fejest zuhanna a mélybe, a pokolba, az ördög öreganyjához.
- De drága Sztyepan Bogdanovics, ezen nem segít semmiféle piramidon! - szólt vesékbe látó mosollyal a látogató. - Kövesse a régi bölcs mondást: kutya­harapást szőrivel! Az egyetlen, ami visszahozza az életbe: két kupica vodka, hozzá valami forró, fűszeres harapnivaló.
Sztyopa sem esett a feje lágyára, és akármilyen rosszul volt, belátta, ha már ilyen állapotban kapták, a legokosabb, ha mindent bevall.
- Őszintén szólva - kezdte nehezen forgó nyelvvel -, tegnap egy kicsikét kirúgtam az izé...
- Szót se többet! - vágott a szavába a látogató, és félrehúzódott a karos­székkel együtt, amelyben ült.
Sztyopának kimeredt a szeme: a kis asztalon minden jóval megrakott tálca kínálta magát: fölszeletelt hófehér cipó, üvegedényben préselt kaviár, tányérkán marinírozott gomba, ismeretlen tartalmú födött kis lábos, végül az ékszerésznétől származó csiszolt, hasas karaff (üvegkorsó) tele vodkával. A legjobban az döbbentette meg Sztyopát, hogy a karaff harmatos volt a hidegtől - ami egyébként érthető is volt, mert jéggel teli hűtővödörben állt. Egyszóval tisztán, takarosan, ügyesen volt minden elrendezve.
Az ismeretlen látogató nem hagyott rá időt, hogy Sztyopa ámulata betegessé fokozódjék, hanem ügyes mozdulattal töltött neki egy fél pohár vodkát.
- És ön? - mekegte Sztyopa.
- Szíves örömest!
Sztyopa reszkető kézzel szájához emelte a poharat, az ismeretlen egy hajtásra kiitta a magáét. Sztyopa ezután teletömte száját kaviárral, és nagy nehezen kinyögte:
- Nem óhajt valami harapnivalót?
- Köszönöm szépen, nem élek vele - válaszolta az ismeretlen, és másodszor is töltött. Levették a födőt a láboskáról: virsli volt benne paradicsommártással….”
(A teljes könyvet itt töltheted le.)aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa
Az én lábaskámban is volt virsli és paradicsommártás is. Másnapos Sztyopánknak Szoljanka levest főztem, frissen sült orosz fekete kenyérrel az elmaradhatatlan vodka mellé.
aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa
aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa
aaaaaaaaaaaaaaaaaa
aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa
aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa
aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa
aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa
Szoljanka leves, melyet majdnem úgy csináltam, mint ahogy Komarovszkaja Ljudmila ajánlja. (Szerintem nagyon mókás a neve.) 4 személyre

A levesalaphoz:

50-70 dkg. csontos leveshús (marha)
30 dkg. sertéscomb
10 dkg. füstölt tarja
1 db. sárgarépa
1 csokor zellerzöld
1 db. vöröshagyma
2-3 gerezd fokhagyma
só, egész szemesbors

továbbiakban kell még:

egy evőkanál libazsír
egy evőkanál sűrített paradicsom
1 pár virsli
4 közepes méretű ecetes uborka
1 evőkanál kapribogyó
15 szem paprikával töltött zöld olajbogyó
1 babérlevél
½-1/2 csokor kapor és petrezselyem
egy kis doboz tejföl

A levesalapot elkezdjük főzni kb. másfél liter vízben a comb és a füstölt hús kivételével. Forrás után a levest lehabozzuk és beletesszük a sertéscombot is. Kb. egy óra múlva beletesszük a füstölt húst is és addig főzzük, amíg minden hús megpuhul. A sózással vigyázzunk, mert a füstölt hús is sós. Amikor elkészült, akkor a levest leszűrjük, a húsokat falatnyi darabokra vágjuk. Az alaplevet szerintem legjobb előző este megcsinálni, miközben egyéb elfoglaltságaink vannak, el lesz a leves magában. (A csontot és a főtt zöldségeket édesanyám kutyája kapta meg.)

A zsírt felolvasztjuk és belekeverjük a paradicsomot és felengedjük a leszűrt húslével. Beletesszük a babérlevelet és a feldarabolt húsokat. A többi hozzávalót felaprítjuk és a tejföl, kapor és a petrezselyem kivételével hozzáadjuk a leveshez és körülbelül 5 percig főzzük. A tejfölt elkeverjük néhány merőkanálnyi forró levessel, hogy a hőmérsékletet kiegyenlítsük, majd folytonos kavarás mellett visszaöntjük a levesbe. (A levesre nincs valami szinonima, hogy ne ismételjem már ennyiszer önmagam?) Amikor újból felforr, elzárjuk a tűzet alatta és az apróra vágott kaporral és petrezselyemmel meghintjük..

(Elkészítési idő: kb. 3 óra)

Orosz fekete kenyér

Hozzávalók:

1 zacskó instant élesztő (keveseltem az 1 dkg-ot)
30 dkg sima liszt (fogalmam sincs, hogy ez a kenyérliszt megfelelője?)
15 dkg rozs liszt
2.5 dkg pehelymix mozsárban összetörve
1 csipet sütőpor
1 t.k. só
1 t.k. cukor
5 dkg puha vaj (nem szeretem a margarint)
1 t.k. őrölt kömény
1.5 t.k. őrölt kávé
1 t.k. cukrozatlan kakaópor
2 e.k. balzsam ecet
3.1 dl víz

Az eredeti receptre sajnos nem volt már időm, ezért gondoltam, hogy a tavaly karácsonyra kapott kenyérsütő gépemet ezzel avatom fel. (Eddig mindig szigorúan magam dagasztottam és a sütőben sütöttem a kenyeret.) El is mentem bevásárolni a hozzávalókat, amiket viszonylag könnyen beszereztem, de amikor megláttam a bio búzakorpa árát, úgy gondoltam, hogy jó lesz a pehelymix is, mozsárban összetörve. Az adekvát recepten még annyit változtattam, hogy sima ecet helyett, balzsam ecetet használtam, valahogy jobbnak tűnt az íze az összetevőkhöz.
A gépbe először a száraz, majd utána a nedves anyagokat raktam és fehérkenyér funkcióval sütöttem meg.
Nem lett rossz, de inkább felturbózott rozskenyér volt, mint az általam nagyon szeretett orosz fekete kenyér.
Amit máshogy fogok csinálni legközelebb: mindenképpen sötét rozslisztet használok és a teljes kiőrlésű kenyeret programozom be, ha a gépben sütöm.

(Elkészítést idő: kb. 3 óra)



Köszönöm Piszke a témát és hogy elindítottál a gasztroblog írás rögös útján. :):):)



2008. december 5., péntek

Hétköznapi ünnep (2008. november 11.)

Anyacárnő behajózott. Kincses táskájából egy hatalmas, szomszéd néni által garantáltan kukoricán nevelkedő, kukoricával tömött(!), aranyló bőrű liba került elő.

Aprólékából ragyogó aranyszínű leves, zúzájából, szívéből ludaskása készül. A ropogós rozmaringos, fokhagymás combok együtt pihegnek a töltött libanyakkal és mellehúsából készül egybesült fasírttal a krumpli ágyon. Bőréből, hájából friss töpörtyű és a kiolvadó zsírjában téli álomra szenderül az omlós libamáj.

"A magyar konyha az olyan emberé, aki keményen dolgozik, aki húz, aki mértékkel, beosztással él de amikor ünnep van, akkor áldoz. Áldoz, nem a hasának, hanem a barátainak, a vendégeinek, a barátságnak, az egymást erősítő együttlétnek, áldoz a hagyományokat őrizve, és merészen rögtönöz. Tud ünnepelni úgy, hogy az ünnep évek, évtizedek múlva is külön emlékként marad meg. Tudjuk hát megülni az ünnepet, és tudjunk helytállni a hétköznapokon; legyünk gondtalanok az örömben, és gondosak az öröm kimunkálásában..."

Ma Márton nap van, ünnepi libator. A forró puncs fűszeres illata mellett várjuk a barátainkat...

Levél Amohának (2008. október 01.)

Elkészítettem ma a szőlős csirkecombot, isteni finom lett. Ugye az alap ötletet az adta, hogy el kell távolítani a szőlőt a hűtőmből. (Mivel nem sikerült teljes egészében, péntekre csinálok magának szőlős kókuszos tortát csoki öntettel. => megcsináltam, nagyon finom lett!)

Tehát az utókor számára és magának a recept:

Vettem csirkecombot tálcásat a Pluszban, ami már majdnem Spár. Itthon jól ki is akadtam, mert lefóliázva úgy nézett ki, mintha három csirkecomb lenne benne, de csak kibontáskor derült ki, hogy két és fél, tehát nekem maradt egy kis darab fél. Jól beborsoztam, sóztam őket és mivel zsályás szőlős volt az elgondolás, szemrevételezve az erkélyemet, rájöttem, hogy satnyácska zsályámat nem áldoznám fel sütésre, csak végén díszítésre, ezért kapott jó sok friss bazsalikomot és száraz zsályát. Egy kis borral és olajjal megöntöztem. Be az előmelegített sütőbe, és amíg ott elősülögetett, addig leszemeztem a fürt szőlőt. Olyan voltam mint hamupipőke, szép szem az egyik tálba, másik tálba pedig az aszott vénasszony szemek. Kb. olyan 40-40 dkg lett. A vénasszony szemeseket összetörtem krumplinyomóval egy tálba, mikörben törögettem felfedeztem, hogy van köztük egy hibernált darázs, melyet kimenekítettem, csak J. meg ne tudja. Aztán a pépet jól a csirkecombok közé raktam és alufóliával jól beburkoltam. Kb. 35 percet sütöttem lefóliázva, aztán levettem róla. Közben megfőztem a rizst is hozzá. A szép szemű szőlőket meg egy kis forró vajon átforgattam. Amikor szép piros lett a csirkecomb, kivettem a tepsiből és a pecsenyelevet, meg a szőlős trutymót átpaszírozva rászűrtem a vajas szőlő szemekre, összeforgattam és friss zsályalevéllel a mártást megszórva összeforraltam és vissza öntöttem csirkecombra. Igazából krumplipürével lenne finom, de ha csináltam volna, akkor a krumplipürét friss zsályával és fokhagymával turbóztam volna fel. Tehát ez lesz ma J. vacsija. Megérdemli?

Megjegyzés: szerintem igazán jó kacsacombbal lenne.