2009. július 23., csütörtök

Hagymás dübbencs, illetve zsíros kenyér kicsit másképpen

Édesanyám májusban rám sózott egy csomó öreg krumplit, ami vadul elkezdett csírázni a spájzomban. Élelmiszert nem szeretek kidobni, ezért sürgősen elkezdtem valami tartósítási mód után nézni (szingli háztartás), illetve, hogyan lehet nyers krumplit lefagyasztani? Aztán szeretett nagynéném megoldotta a kérdést és rakott krumplit rendelt. Amiből viszont kimaradt majd fél kiló főtt krumpli. Először a krumplis lángos receptje jutott eszembe, hogy elősütöm, majd lefagyasztom, illetve hogy szilvás gombócot készítek belőle. Persze tudtam, hogy ez hamvában holt ötlet, mert ennyit sajátmagamért nem fogok pepecselni a konyhában, tehát marad a jól bevált nyers tészta mélyhűtőbe való száműzése jobb napokra. Viszont valami homályos emlék derengett, hogy krumpli alapú tésztát nem illik fagyasztani , de gondos kutató munka után az élet és Gigi rám cáfolt, mert oldalán találtam egy Krumplis kenyér receptet, melynek állítólag a tésztája jól tűri a mélyhűtést. El is készítettem a leírása szerint, aztán majd egy hónapot ott csücsült a hűtőben.

Amohám megérkezett Angliából és mivel szereti a kenyereimet elhatároztam, hogy megint saját készítésű kenyérrel fogom várni. Mivel előtte említette, hogy úgy szeretne enni hagymás kenyeret, gondoltam ezzel lepem meg. Viszont akkoriban posztolta be Limara a Kapros dübbencsét, mely hetekig izgatta a fantáziámat, így egy merész kosnői húzással, úgy döntöttem, hogy a két receptet elegyítem.

Hagymás dübbencs

Hozzávalók:

20 dkg héjában főtt krumpli (A főző vízébe tettem sót, vöröshagymát, babérlevelet)
2 dl leszűrt főző víz
30 dkg rozsliszt
10 dkg finom liszt
2 teáskanál só
frissen őrölt bors
1 csomag száraz élesztő
1 evőkanál olaj

Töltelék:

1 + 3 púpozott ek fagyos libazsír vagy mangalicazsír
1 csokor újhagyma apróra vágva a zöldjével együtt


A megfőtt krumplit hámozás után jól összetörjük. Kenyérsütő gépbe tesszük a többi hozzávalóval (olaj, víz, krumpli, liszt, só, élesztő). A géppel megdagasztattam, majd kb. egy óra kelesztés után műanyag dobozba tettem a tésztát és lefagyasztottam.

A sütés előtti nap kivettem a mélyhűtőből és a sima hűtő részbe helyeztem. Másnap reggelre vidáman mászott ki az edényéből.

Az összevágott hagymát egy evőkanál zsíron megdinszteltem, jól kihűtöttem és a maradék fagyos zsírral jól összekevertem.

A tésztát alaposan belisztezett deszkán kinyújtottam, kihúzogattam, rákentem a fagyos hagymás zsírt, és piskótatekercs szerűen feltekertem. Áthelyeztem egy sütőpapírral kibélelt tepsibe. Tiszta ruhával letakartam és még félórára visszaraktam a hűtőbe. Addig a sütőt előmelegítettem 200 fokra.

Kb. félóra múlva kivettem a hűtőből, az első töltelék rétegig néhány helyen ferdén bevagdostam és kb. 30 percig sütöttem a sütőben.
(Elkészítési idő fagyasztás nélkül kb. 3 óra)
Megjegyzés: Hát mint minden finomság, ez sem egy fogyókúrás kenyérke.

6 megjegyzés:

Limara írta...

Nagyon jól néz ki, szinte érzem az illatát! :))

Névtelen írta...

csodafinom volt..és kérek szépen legközelebb is megint!:):):)
amoha

Kataklizma írta...

Meg vagyok dübbenve! :))

Én is kérek :)

Gingkobiloba írta...

Nem, biztos nem fogyókúrás kenyérke, viszont olyan finomnak tűnik, hogy ezt önmagában is lehet enni, nem? Ki fogom próbálni amint hűvösebb lesz az idő.:)

Fehérnyúl írta...

Szerintem is simán lehet önmagában enni. (De erről amoha tudna bővebb felvilágosítást adni.)

Most mondjuk valamilyen jó fajta krémsajttal vizualizálom, jajj, hogy miért hajnal háromkor jutnak ilyenek az eszembe. :):):)

Névtelen írta...

Ezt a kenyeret , na jó, dübbencset, bárhogyan lehet enni, de legfőképpen gyorsan és elbújva:):):)
amoha