„- Szoktál velem fejben beszélgetni, amikor nem vagyunk együtt?- Soha! Csak veszekedni szoktam.”
Ugyanígy üldögéltem, mint most is, néhány hete itt Zebegényben, - talán egy szombat éjszakán - a tornácon, lefekvéshez készülődtem. Néztem bele a mélysötét éjszakába, aznapi utolsó cigimet szívtam, hallgattam a csendet, melyben csak a ház alatt alvó macskák szuszogása hallatszott és néha egy őrült madár csiripelése (talán rosszat álmodott), amikor erőt vettem magamon és elindultam befelé. A teraszajtónál kicsit visszafordulva, - a diófa felé nézve, kacéran - félhangosan megkérdeztem: Mit ennél András?...
… és szinte hallottam a hangját:
- Harcsapaprikást, kapros-túrós csuszával!
Nem tudom, hogy szereti-e, de most (még) nem is lényeges. Nekem ott akkor, annyira valóságosnak tűnt, hogy megfőztem és lefagyasztottam neki.
2 megjegyzés:
Ez annyira tökéletes!
Szinte látom és átérzem veletek :)
Jó étvágyat nektek! :)
Én nem vagyok egy halas, de ezt tutira megkóstolnám:):):)....csak a harcsapaprikást....;)
Számomra Ti mindig összetartoztok.
amoha
Megjegyzés küldése