Casablanca, marokkói narancssaláta, Zebegény, avagy Gyöngyös tervez, lányok végeznek

Ahogy drága Blue barátnőm is megírta, már márciusban elkezdtem tervezni a nyári zebegényi parti menüt. Ki is alakult a receptsor  -  Kövi Pál Erdélyi lakomája nyomán,  -  már csak a próbafőzés volt hátra. Aztán jött valaki. Kérdések elé  állított, felforgatta biztonságosnak hitt zárt világomat…

… és rákaptam a Casablancára.

Non-stop néztem. Csajokat filmbeli jelenetekkel bombáztam és egerésztünk a helyzeten.

Itthon csak nyűglődtem, és hogy megnyugvást találjak, -  válaszokat keresve  -  elutaztam Zebegénybe.

Lelki békém helyreállását egy üzenettel jeleztem a lányoknak: „Autó, Zebegény, Mókus, reggeli.” Jelentése: Ezüstnyúllal szerencsésen megérkeztünk Zebegénybe. A Mókus teraszán ülök és reggelizek. Tökéletes a világ. Boldog vagyok.

Mindenki vérmérséklete szerint válaszolt, de azt hittem, hogy rosszul látok, amikor Katica sms-ét megkaptam: „Te aztán tudsz élni. A csajok meg már tervezik a zebegényi kivetítős mozit. A kötelező film a CASABLANCA!”

… és tényleg. Amikor hazaértem és megnéztem a levelezésemet, ott volt feketén-fehéren, hogy a lányok már kiosztották, hogy ki hozza a filmet, ki a projektort, ki a vetítővásznat. (Halkan jegyezném meg, hogy érdekes lesz a diófa és a fenyőfa közé kifeszíteni.)

Tehát a menüsort újra kellett gondolnom. Egyértelműen csak marokkói konyha lehet. Már el is kezdtem a tesztelést Váncsa István Lakomája alapján. Mivel az ételsor szigorúan titkos még a lányoknak is, azért az egyik salátát elárulom.

PS: Amohás párbeszéd:
-    Kérem, akkor rendeljen magának egy tagine-t névnapjára.
-    Amohám, a névnapom októberben van, ha én augusztusra megrendelem, októberre „elfelejtem”, hogy kaptam már ajcsit.
-    Nem baj, majd kap valami jelképeset. Mondjuk egy újabb Váncsa könyvet.


Kérdések/kérések:
-    Van valakinek tapasztalata az ikeás tagine-nal? Pontosabban rá lehet-e helyezni az izzó faszénre? (Blue, nem röhög!)
-    Szeretném megkérdezni a Z-pont vezetőségét, hogy nem lehetne egy ingyenes Casablanca vetítést elintézni a falu Főterén vagy a Duna parton a buli napjára?


Római saláta naranccsal és datolyával
L’hass b’limmoun wa tmar – Marokkó

4 fej római saláta zsenge belső levelei

3 édes narancs
1/2 kiskanál őrölt fahéj
1 ek friss citromlé
2 kiskanál cukor, nálam 1 kiskanál méz
8 szem kimagozott datolya

Vékonyra vagdossuk a saláta leveleit és egy nagy tányéron vagy 4 kicsin elosztjuk. A narancsokat meghámozzuk, gerezdekre bontjuk, ráérősek ki is filézhetik. (Én nem tettem.) A gerezdeket 2-3 darabra vágjuk, közben a levét felfogjuk. A narancsdarabkákat megszórjuk fahéjjal, majd elrendezzük a saláta ágyon. Rászórjuk az aprókockákra vágott datolyát.
A narancslét összekeverjük a citormlével és a cukorral/mézzel, majd a salátára spricceljük.
(Váncsa István receptje alapján. A képért köszönet Zsuzskának.)

… és legvégül, ha Fehérnyúl rendezné a Casablancát:

Boldog születésnapot amohám!

Mi újat írhatok még arról az emberről ,  -  aki szinte minden bejegyzésemben szerepel  -   és akitől önzetlenül az utóbbi négy évben a legtöbbet kaptam? Féltve, óvón szeret és ha kell, ott áll a háttérben, hogy időben elkapjon.

Igaz, hogy néha az agyamra megy. Például amikor Ezüstnyúllal próbálok megfordulni egy szűk parkolóban 400 km levezetése után  -  az egyáltalán nem kicsi, szervótlan autómmal  -  és ő a húgával folytat végtelennek tűnő párbeszédeket kardinális kérdésekről és csak ennyit hallok: Szerintem a krizantémnak nem lesz jó helye a kerítés mellett.  De mégis inkább oda ültessük. Oh, tényleg, igazad van. Az jó hely lesz. De várj, mégsem. Ültessük inkább a málnák mellé. Végül is nem tudom. Akkor szerinted hova ültessük?

Majdnem válaszoltam neki. B… meg, ültessed a holdra, ott legalább nincs térerő! Itt gondolkodtam el, hogy kiszállok a kocsiból, hívok egy taxit, elmegyek a Gerlóba, leiszom magam szódával, aztán oldja meg…

Zsörtölődni úgy tudunk, mint az ezeréves házasok. Jót rötyögök, amikor felcsattan: Hányszor mondjam már magának, hogy ne oda tegye a kanalat!  (A saját zebegényi házamban, amikor véletlenül összezavarom a mosogatási szisztémáját.) Ilyenkor csak annyit replikázok: Ha így folytatja, csúnya vénasszony lesz magából.

Azon már nem is csodálkozunk, amikor ugyanazt ajándékozzuk egymásnak több ezer kilométer távolságból vagy egyszerre mondjuk ki a legképtelenebbnek tűnő mondatokat: Megsétáltatjuk a sonkát is? (Zsuzskáéknak szánt ajándék húsvéti sonka. Bizonytalan volt, hogy találkozunk velük.)

Saját blogjában így írt rólunk 2009-ben:

„Egy chat szobában ismerkedtünk meg, sok frusztrált, egymást maró, öblögető, humortalan, és néhány jópofa, vicces, intelligens ember társaságában. Virtuálisan mindig "belekötöttünk" egymásba szóviccek és szándékos félreértelmezések által és hatalmasakat nevettünk.

Aztán egyszer priviben írta, hogy tartozom egy csörtével... Megdumáltuk a találkozót és három óra hosszáig ontottuk a szót.
Én vittem ajándékot, ő hozott ajándékot. Merengve néztem a két egymás mellett álló, csak színeiben különböző, egyébként egyforma ajándéktasakot, és azt mondtam magamban: "Hm."
Aztán így maradtunk.

Msn-en sokszor teljesen egyformát írunk, akkor a Nyúl mindig azt mondja : "Minek koptatom a klavimat, akár telepatálhatnánk is." Vagy azon veszekszünk, ki mondta, írta előbb. No meg amikor végigtáncizzuk a fél éjszakát Ella Fitzgerald-ra, Edith Piaf-ra vagy Horváth Pista-Bangó Margitra.

Pedig nálunk különbözőbb habitusú két ember ritkán barátkozik össze. Egymás teljes ellentétei vagyunk. Még férfiban is abszolút eltérő az ízlésünk. Csak a kaják tekintetében teljes az egyetértés. Ő sokkal jobban főz, mint én,  -  pedig én vidéki vagyok,  -  meg előbb is kezdtem. Ő a csökönyösebb, meg a kihívásokat imádó, mert ő a Kos. Én meg a Bika.

Mindig mondja, menjek csak ökumenizálni, de egyszer úgyis lerugdossa azt a hurráoptimista fejemet, meg az összes tükörbe mosolygóét. Én meg úgy teszek, mintha nem ismernénk egymást, amikor a Deák térről Újbudára megyünk éjszaka és végigharsogja a kiskörutat, meg a körteret az "ájlávjúúú béééjbiiii"-vel, aztán a nyakamba ugrik és megkérdezi: "Mondtam már magának, milyen jó, hogy van nekem?"

Hát így vagyunk mi, a Nyúl meg én...”

Drága amohám! Mondtam már magának, milyen jó, hogy van nekem? Nagyon boldog születésnapot! Ájlávjú bébi! Nyúlnyál…

… és egy csokor a kedvenc cigánydalainkból köszöntésül, mert tudja: Főztem neked szárazbabot eleget és a zab árát meg már rég ott hagytam.

A képért köszönet Katicának! ... és ez még csak a kezdet....