Búfelejtő paprikás krumpli

Hát elmesélem, hogy milyen az, ha két kosnő elhatározza, hogy bút felejt.

Általában a nők lelkük ápolására fagyit, süteményt, csokit esznek minden mennyiségben, de ha két kosnő határozza el, hogy leszámol a férfiakkal, akkor biztos, hogy valami jó kis fűszeres magyaros kaja jöhet csak számításba.

Mi is sokat gondolkoztunk Gabócával, hogy mi legyen a menü. Felvetődött a körömpörkölt, de az a múltkori szakításánál volt, a gulyásleves az valahogy túl lightos ilyen érzelmi mélyponton, ezért maradtunk a paprikás krumplinál. Nem az a tingli-tangli paprikás krumpli (ne adj isten virslis), ami félóra alatt megvan, hanem az az igazi, saját levében megfőtt. (Mai napig érzem nagymamám sparhelten főzött paprikás krumplija ízét, nem beszélve nyári bulikon a bográcsban készültekét.)

Hosszas előzetes telefonbeszélgetés után egyeztettünk, hogy viszek krumplit, hagymát, anyai lecsó "befőttet" stb-t, mert van itthon, azt már ne kelljen vennünk és különben is most csapnivaló az anyagi helyzetünk, nála van szalonna, akkor már csak füstölt kolbászt kell beszereznünk.

Ezekután persze semmi nem úgy alakult, ahogy elterveztük. Felhívott, hogy ne cipeljek semmit (ezt mondjuk nekem sem kellett kétszer mondani) és találkozzunk a Gerlóban egykor és majd mindent együtt megveszünk.

Kiderült, hogy Gabóca barátnőm váratlan pénzhez jutott, ezért jó kis kosnő módjára el is mentünk vásárolni. Megvettük a Váci utcai(!) Coop-ban a hozzávalókat, a hentes beleszeretett lány létére Gabóca barátnőmbe, mert a fél csemege pultot felvásárolta, és hát igen, az italos polcoknál sem teketóriáztunk sokat, az ásványvíz mellé a kosárba csúszott egy üveg aszútörköly pálinka.

Gabóca lakásán tovább fokozódtak az események, mert kézírással, gyöngy betűkkel kapott egy levelet ZELLER nénitől, hogy fizesse be a szemét díjat nála vagy Kapucs néninél. Persze a neveken jót röhögve, összekapartunk ezerhétszáz forintot, hogy a díjat teljesíteni tudjuk. Javasoltam, hogy vigyük fel a pálinkát a néniknek és kérjünk vissza 1700 ft-ot, de Gabóca elutasította ötletemet azzal, hogy akkor inkább mindennap becipeli a kocsmájába a szemetet és ott dobja ki.

Aztán kosnő módjára kiraktunk mindent a konyhapultra, megszemléltük és megállapítottuk, hogy neki kéne állnunk főzni. Szinte egyszerre mondtuk, hogy akkor igyunk egy kis páleszt, szívjunk el egy cigit és utána adunk a konyhaművészetnek. Ez végül elég hosszú periodikus folyamat lett, de az előkészületek a főzésnél nagyon fontosak.

Később benyomtunk a CD lejátszóba egy kis Hungáriát, Isztambulra szeltük a hagymát, (a kosnők miért nem sírnak a hagymától?), krumpli hámozás közben twisteltünk, és két keverés között rockyztunk a kétszer három méteres konyhában, persze közben fennhangon énekeltünk. Természetesen folyamatosan gondoskodtunk a kontyalávalóról is, hogy ne csak a gőz csapjon alá...

Isteni finom lett a vacsi, de utána már csak egy pocak simogatóra vágytam nőnapi ajándékként, aki azt mondja: simi, simi Gyöngyös...

Megjegyzés: Este, amikor beszéltem Amoha barátnőmmel msn-en, mindenre csak azt tudtam neki válaszolni: jajj, jajj, nyög, nyög... Kiröhögte a paprikáskrumplitisz betegségem.

Búfelejtő paprikás krumpli (6 személyre)

Hozzávalók:

2 kg burgonya megtisztítva, felkockázva

20 dkg füstölt szalonna apró kockára vágva

30 dkg füstölt paraszt/lángolt kolbász karikázva

1 nagy fej vöröshagyma felkockázva

1 paradicsom felkockázva

1 zöldpaprika felkarikázva

1 erős zöldpaprika felkarikázva

2 babérlevél (én is csodálkoztam rajta, hogy Gabóca tett bele, de tényleg jó hozzá)

1 evőkanál édes-nemes pirospaprika

só, bors, majoranna

Sokan azt gondolják, hogy paprikás krumplit egyszerű főzni, pedig igazán jót, ritkán lehet enni.
A szakirodalom már abban sem ért egyet, hogy milyen formára vágjuk a krumplit (szerintem mindegy) vagy tegyünk-e bele virslit (én csak akkor tennék bele, ha valami egetverően jó minőség)?
Nem azt mondom, hogy tuti recept az enyém, de még sohasem sültem fel vele.

Széles és mély lábasban - melynek van passzentos fedője, ez később fontos lesz - a szalonnát lassú tűzön kiolvasztjuk. (Tehetünk alá egy kanál olajat.) Hozzárakjuk a hagymát, melyet üvegesre pirítunk. Lehúzzuk a tűzről, beletesszük a pirospaprikát és gyorsan fakanállal elkeverjük. Hozzáadjuk a zöld és erős paprikát, paradicsomot, visszatesszük a tűzre, és jó kis leveses lecsó alapot készítünk. Ezután következik a burgonya és a kolbász melyet a saját levében-zsírjában gyakran kevergetve, fedő alatt pároljuk. Fűszerezzük, de a sóval vigyázzunk. Ha úgy látjuk, hogy nincs rajta elég folyadék, akkor vízzel, esetleg alaplével pótoljuk, de mindig csak kevéssel. Innentől kezdve óvatosan keverjük, amíg meg nem fő, hogy nehogy a krumplit összetörjük. Ha nagyon gourmandok vagyunk akkor egy-két deci vörösbort is lehet alá önteni az elején.

(Elkészítési idő: 2,5 óra)

Kép nem készült, mert Gabócánál nem jutott eszembe fényképezni. Viszont mai ebédre szánt paprikás krumplit, már tegnap éjszaka megettem. Valahogy mindig arra volt dolgom és tényleg csak mindig egy kiskanállal csipegettem…