.
A gyerek édesszájú. Az anyja is, de ő nem ehet édeset, viszont mióta nem ehet édeset, annál többet süt édességet. Ördögi kör ez.
.
Néha-néha hoztam neki a pékségből "rendőrfánkot". Ez az a fánktípus, amit az amerikai filmekben a zsaruk állandóan esznek. Színes mázzal bevonva, esetleg töltve is a közepe. Két pofára falta, ezért úgy döntöttem, hogy ilyet én is tudok. Csak nem fog ki rajtam.
A törzshiperszupermarketban kerestem donutsütőt. Naná, hogy nem volt, de nem adtam fel, ráakadtam egy szeles kedd délutánon. Akcikós is volt, meg 3 darabos készlet is volt, mi kell még? Hát a lelkesedés! Recept nem volt benne, illetve volt egy hevenyészett angol háromsoros. Az amerikaiaknál szokásos bögrésméretekkel. Náluk szokás az ötdarabos kis műanyag bögreszett, így ők már tudják mi a dörgés. Én gondoltam kicselezem őket és bevetettem a piros Nescafes bögrémet. Mint amolyan amerikaifélét. Megcsináltam az angol nyelvű receptet, de nem volt az igazi. Mígnem kipattant az isteni szikra, és minden idők legnagyobb konyhatündérét, Fehérnyulat hívtam segítségül. Olyan tuti receptet (Szamóca receptje itt) kaptam tőle, hogy már olvasás közben éreztem a fánk illatát.
Életem első élesztős süteménye. Úgy jártam el, ahogy a recept írta, de az a halványbarna hab sokáig nem jött elő. Csak a tippek a gyerektől, hogy mosogatószer kellene bele, attól biztos habzana. Otthagytam a konyhát és az élesztős-cukros-tejes keveréket, és inkább egy habkönnyű sorozatba merültem. Mire Kémeri feldobta a talpát az M2-ön, addigra lássatok csodát... hab is lett. Jött a többi összetevő és ismét otthagytam, konyharuhával letakarva, hogy keljen a téma.
Túl jól sikerült a dolog, mert amikor lerántottam a konyharuhát, mint leplet Kunbéla szobráról, a tészta egy része is vele jött, mert bőven kinőtte a kelesztőtálat és egy része már a textilen terjeszkedett.
Najó.. ezen is túl vagyunk, könnyek szöktek a szemembe, hogy hát ez is sikerült. Jöhet a következő lépés, a tortanyomó megtöltése és ezzel a donut tepsi kis rekeszeinek feltöltése. Itt már ragadt a könyököm is, de lelkesen töltöttem, sütöttem, kiborogattam, mázzal vontam, és ismét töltöttem, sütöttem, borogattam, csendesen anyáztam.
A gyerek folyamatos minőségi ellenőrzést végzett, minden fordulóból egyet szúrópróbaszerűen kinézett és gyorsan eltüntetett. Minőségileg megfelelt eredményt kaptam.
Csekély 3 óra elteltével és kb. 40 fánkkal gazdagabban nyugtáztam, hogy tudok én ilyet is csinálni !
U.i. De hogy a könyökömre és a térdemre hogyan kerültek tésztanyomok nem tudom, de az esti filmnézés közben kapirgáltam magamról az odaszáradt tésztát !
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése