Gabócának szeretettel...

Egy utca, két világ. Az egyik végén osztrigát kapsz pezsgővel, a másikon tűzoltó puszit, ha lelkesen átintegetsz Szilveszterkor.

Melyikhez tartozom? Próbáltam mindkettőt. Nem tudom és már nem is akarom eldönteni, de szeretem, hogy nem mehetek úgy végig az utcán, hogy ne tudjanak minden lépésemről....

... és eddig biztos volt, hogy a sajtbolt mellett ott van egy kis zug, ahol mindig menedéket leltem.

Félős, hogy megint elveszíthetek egy részt, ami fontos nekem.

Persze nem Gabócát, ő már nyakamon marad. :):):)

Ma elfogyott az Unicum. Dupla whiskyt ittam. Nagyon sok idő után megint lejátszódott előttem  minden  -  miközben Cserhátit hallgattunk,  -  ahogy egyszer betévedtem ide.

Ott állt Gabóca, rám nézett:
- Fehérnyúl vagy?
- Igen, egy dupla whiskyt kérnék.

- Mikor ettél?
- Nem tudom. Számomra ez nem fontos. A macskák kaptak…
- Előbb eszel és utána ihatsz egy dupla whiskyt, de egyetlen pasi sem ér ennyit. Most főztem tyúkhúslevest. Egyél!
Ott ültem a kopott pult mellett. Néztem a szöszke törékeny kocsmáros lányt, aki annyira erősnek tünt és faltam a levesét. 

2007. szeptembere volt. Azóta megpecsételődött a sorsunk…

Hát így kezdődött a barátságunk.

Játszd újra, Sam!  Énekelj, hátha nem múlik el minden örökre.

(A kép erről az oldalól származik. )