2007. decemberében rozmaringos báránycombot sütöttem, bár ne tettem volna... A comb isteni lett, de az illatával én is tovább sodródtam. Most próbálok visszatalálni az elveszettnek hitt főzés öröméhez. Néha kicsit csapongós, néha főzős, de mindig én leszek, ezt az egyet igérhetem.
Tiszta szívből remélem, hogy egyszer eljön még az az idő, hogy olyan szerelmesen főzök és várom haza az uramat, mint azon a téli éjszakán...
Amohának szeretettel!
1 megjegyzés:
Szeretettel gratulálok a győzteseknek :)
Ivás témakörben engem simán leköröz bárki úgyis :)
Megjegyzés küldése