2009. szeptember 24., csütörtök

Sült hal muzsdéjjal

Kataklizma: … Ja mer' tegnap este beállított a szomszéd egy vödör hallal, hogy már nincs türelme megpucolni őket és nekünk adja... a fene pofám én meg szeretem a halat, hát hozzáfogtam megpucolni őket... mindenkire pikkeltem... A végén maradt még vagy 6 kárász, de nagyon kicsik voltak úgyhogy úgy ahogy voltunk: Bobek boxeralsóban én meg egy hosszú pólóban beültünk az autóba az éj leple alatt és kivittük őket egy közeli patakhoz aztán visszaengedtük őket a természetbe. Még egy szelet kenyeret is vittem nekik hagy nőjjenek nagyra! :)
úgyhogy ma halat fogok grillezni, Bobek be is jelentette telefonon, hogy akkor neki ma este dolga van. (nem szereti a halat, de az má' az ő baja! :) )
Mondtam is neki:
"- De akkor ki fog mosogatni?? :)"

Fehérnyúl: Katicám szerencséd, hogy nincs még kész a kocsim, mert este ott dörömbölnék nálad... megennék most egy kis paprikás lisztes sült halat. :):):)

Kataklizma: Na akkor még jó hogy nem indultál el, mert nem paprikás lisztes hal lesz, hanem sima grillezett. Csak besóztam, megborsoztam teletömtem HAGYMÁVAL, paradicsommal, fokhagymával és citromkarikával és lefedtem, aztán este bevágom a sütőbe és mindenféle erotikus szavakkal RÁpirítok ;)
A minőségért nem vállalok garanciát, de ha akarod postára dobok neked egyet :)

Blue: Lepikkelyezted a halat és utána visszavitted a tóba? Miért, olyan mint a gyík farka, ennek is kinő idővel a pikkelye?

Katklizma: Dehogyis pikkelyeztem le! :)) Azokhoz hozzá se nyúltam, amiket visszavittem a tóba! Azok még gyerekek voltak, meg nem is volt már több erőm, hogy tovább pucoljak úgyhogy megmenekültek. :)

Fehérnyúl: Azért csak csinálnál nekem paprikás liszteset? Hééééé!

Kataklizma: MIAZHOGY!!! Iazvédósőtdepláne! Azon percben, ahogy megjelennél, már sülne is :)

Blue: És akkor a tóban majd megeszi őket egy nagy bálna vagy egy cápa. Nem biztos, hogy jobban jártak. Vagy a szomszéd holnap kifogja és meg is eszi ezúttal.

Kataklizma: Ágnesem én nem a tenger mellett élek :) Errefele nem túl gyakori a cápa meg a bálna... :) Sárkány is csak én vagyok egyedül. :)
és ha bárki ki is fogná őket holnap akkor is addig is úgy éltek mint hal a vízben... és addig is minden nap ajándék.

Blue: Sosem tudhatod, hogy kiből mekkora hal lesz. Csodák vannak. Állítólag!

Kataklizma: Ugye, hogy ugye? :) Lehet, hogy most dobtam vissza a leendő MobiDicket :)

Blue: Vagy a szerencsehozó aranyhalat?

Péter: Katica én sem értem ezt a halvisszadobálós sztorit. Nyilvánvaló, hogy a halakat akkor pucoltad meg, amikor már mindegyik megmurdelt, máskülönben fájhatott nekik. Namármost, ha a kicsik is elhaláloztak, akkor minek dobtad őket vissza a tóba? Ráadásul még kenyeret is adtál nekik. :)) Ez valami furcsa temetkezési szertartás?

Kataklizma: Kedves Péter! Ezúton tájékoztatlak, hogy halat csak élve szabad venni és átvenni is vagy max pucolva fagyasztva :) Most rossz fényben kell feltűnnöm... de a halakat élve kaptam, máshogy át se vettem volna, tehát amelyiket megpucoltam, azt előtte kénytelen voltam likvidálni és aztán megpucolni és bár nem vagyok halbiológus, de meg merek esküdni rá, hogy mindegyik hal élt, amit visszadobtam a vizbe. :)


Tulajdonképpen szeretem a barátaimat, mégha kicsit fárasztóak is. Ezek után gondolom senki nem csodálkozik, hogy fogtam magam, elmentem a piacra, vettem halat és sütöttem magamnak és a macskáknak paprikás lisztbe forgatott kárászt, muzsdéjjal, paradicsommal. (Paradicsomot nem kaptak a cicák.)


Sült hal

Személyenként 25-30 dkg hal (legjobb a kárász, keszeg hozzá)
Só, bors
Liszt
Pirospaprika
Olaj

A halat beirdaljuk. 3-4 mm-enként vágásokat ejtünk a halhúson, mindkét oldalon, a gerincre merőlegesen, tehát megpróbáljuk a szálkákat keresztben elvágni. (A halast szoktam megkérni erre a precíziós feladatra.) Jól megsózzuk, borsozzuk, majd paprikás lisztbe forgatjuk és bő, forró olajban kisütjük. (Paprikás liszt: kb 5 evőkanál lisztet elkeverünk egy evőkanál pirospaprikával. Méricskélni nem szoktam, ha szép barbirózsaszínű a liszt, akkor azt jónak nyilvánítom.)

Egyszerű mujdei (muzsdéj)

6-8 gerezd fokhagyma
1 kiskanál ecet
kb 1,5 dl (szénsavas) ásványvíz (legjobb hozzá a Borsec)
1 kiskanál + párcsepp olaj
1 mokkáskanál só, 1 késhegynyi őrölt feketebors
2 pohár pálinka a szakácsnak (elhagyható)

Dani Csaba receptjét vettem alapul (csak én most reszeltem a fokhagymát, mert már nagyon éhes voltam.)

„ És most következzen algoritmikusan kifejtve (egy vizespohár, vagy bögre a szokásos adagom):

1. Egy pohár pálinka (ez a készítőnek kell)
2. 6-8 átlagos méretű fokhagymacikket megpucolunk és megtörünk (nyomóval, vagy ha nincs, késsel vágódeszkán elkaparjuk)
3. Betesszük a famozsárba (amit kiszáradás ellen mindig olajjal kezelünk), mokkáskanál sót szórunk rá, és kiskanálnyi olajat teszünk rá, majd krémesre keverjük-nyomkodjuk a fa nyomóval (ha nincs ilyen kiskanállal szerencsétlenkedünk a bögrében)
4. Ha kifehéredett, és elnyerte ízlés szerinti pépességét, kiskanálnyi ecetet öntünk rá, és felöntjük vízzel (amíg a bögre tele nem lesz)
5. A végén egy gondolatnyi olajat öntünk a tetejére (egy keverés után nézzen úgy ki, mint a húsleves felszíne – néhány úszó csepp), majd késhegynyi őrölt feketeborsot szórjuk a tetejére.
6. Egy pohár pálinka (a jól elvégzett munka örömére)”

A teljes cikk itt olvasható.

Összeállítás: A kisült halat megkenegettem muzsdéjjal és friss, szeletelt (anyától kapott) paradicsommal ettem. Gyors, egyszerűségében is nagyon finom, egészséges, pláne ha az ember elfogyasztása után nem akar néhány napig csókolózni. :):):)

(Elkészítési idő: kb. 30 perc)

2009. szeptember 22., kedd

Epilógus a harcsapaprikáshoz

"- Egy kérdésemre válaszolj még kérlek őszintén. A harcsapaprikás csak az elmém játéka volt vagy tényleg gondoltál rá?
- Fejedben volt csak – de most már aztán tényleg megdobállak papírgalacsinnal. Tessék rendesen viselkedni! (Ez rám is vonatkozik.)
- Kértelek, hogy őszintén..."
.
Miközben a fenti választ elemezgettem, elmerengve néztem a kis piros téglákat amoha kertjében, arra gondoltam, hogy ebből - András - milyen jó kis bográcsozó helyet csinál nekünk Zebegényben.

Igen, ez a lány is én vagyok.

2009. augusztus 14., péntek

Ez a lány is én vagyok…

„- Szoktál velem fejben beszélgetni, amikor nem vagyunk együtt?
- Soha! Csak veszekedni szoktam.”

Ugyanígy üldögéltem, mint most is, néhány hete itt Zebegényben, - talán egy szombat éjszakán - a tornácon, lefekvéshez készülődtem. Néztem bele a mélysötét éjszakába, aznapi utolsó cigimet szívtam, hallgattam a csendet, melyben csak a ház alatt alvó macskák szuszogása hallatszott és néha egy őrült madár csiripelése (talán rosszat álmodott), amikor erőt vettem magamon és elindultam befelé. A teraszajtónál kicsit visszafordulva, - a diófa felé nézve, kacéran - félhangosan megkérdeztem: Mit ennél András?...

… és szinte hallottam a hangját:

- Harcsapaprikást, kapros-túrós csuszával!

Nem tudom, hogy szereti-e, de most (még) nem is lényeges. Nekem ott akkor, annyira valóságosnak tűnt, hogy megfőztem és lefagyasztottam neki.

2009. augusztus 12., szerda

Hangulatgyűrű, boldogság, kapros-túrós dübbencs

Vicces kis jószág. Egyidőben drága pénzért lehet kapni, aztán már minden női laphoz csomagolták.
..
Az én hangulatgyűrűm a kenyértészta.
.
Mindig le tudom mérni rajta, hogy éppen milyen a lelkem rezdülése. Arcomra erőltetett mosollyal sem tudom soha becsapni. Ha rossz kedvem van, összeesik, nem kel meg, sületlen és tömör lesz, - de amikor szárnyalok, - isteni illatával, friss ropogós héjjal, foszlós belsővel kápráztat el…

… tészta dagasztása közben sokszor elképzelem, hogy jön az Uram, hátulról átölel, belecsókol a nyakamba, miközben könyékig lisztes vagyok és szemben ott van a falvédő, - fehér alapon, kékkel hímezve - búgó gerlepárral, rózsalugassal, kackiás bajuszú embörrel, pirospozsgás menyecskével és persze a felirat, ami megkoronázza őket: „Nékem olyan asszony kell...”
.
Giccses elképzelés a boldogságról, de az enyém!
.
.
Kapros-túrós dübbencs

Hozzávalók a tésztához:

40 dkg liszt (nálam fele-fele arányban teljes kiőrlésű és sima liszt)
25 dkg túró
kb 3,5 dl tej (nálam ennyi kellett a teljes kiörlésű liszt miatt)
1 zacskó szárított élesztő
3 csapott teáskanál só
1 kockacukor
2 evőkanál olaj + a tál kiolajozásához
.
Töltelék:

3 ek libazsír vagy mangalicazsír
2 csomó kapor apróra vágva

Összegyúrtam a tészta hozzávalóit és egy vékonyan kiolajozott tálba tettem, majd ágyba és párnák közé dugtam.

Kb. egy óra kelesztés után lisztezett deszkára borítottam, gyöngéden átgyúrtam, sodrófával ujjnyi vastagra nyújtottam. (Nem tudom, hogy ezt lehet-e vagy a dübbencs megbecstelenítésének számít? Limara, pékek Nagyasszonya, várom válaszod!)
Megkentem egy evőkanál zsírral, megszórtam a kapor felével, majd összehajtogattam. Utána megismételtem a nyújtást, zsírozást, kaprozást és összehajtogattam, kb. tepsi nagyságúra, majd sütőpapírral kibélelt tepsibe helyeztem. (Nálam: 33 cm x 20 cm volt a tepsi mérete)
Tetejét a maradék egy evőkanál zsírral megzsíroztam, körülbelül a közepéig bevagdostam hosszában és széltében, és 30 percig pihentettem. 180 fokra előmelegítettem a gázsütőt és kb. egy óráig sütöttem.
(Elkészítési idő: kb. 2,5 óra)
.
Megjegyzés: Az alaprecept, melyet átdolgoztam, Limara Kapros dübbencse.

2009. augusztus 9., vasárnap

Budapesti Pálinka Fesztivál, avagy a mi ragulevesünk

Gabóca barátnőm felhív:
- Mit csinálsz?
- Tulajdonképpen semmit.
- Gyere át, főzünk és pálinkafesztiválozunk.
- Gabóca, a Pálinka Fesztivál a múlt hétvégén volt.
- Ne törődj vele, gyere!
.
Megérkezésemkor leültet. Elővesz két stampedlis poharat. Tölt bele jó kis körte pálinkát és koccintáskor csak annyit mond: Na akkor fesztiválozzunk!
.
Megint nem hazudtoltuk meg önmagunkat, hogy hogyan főznek a Kosnők. Sajnos további részleteket a délutánról nem árulhatok el, mert bármiről beszélgettünk vagy bármit csináltunk mindenhez nyomatékosan hozzáfűzte: EZT nem írhatod meg a blogodban!
.
Egy történetet nem tiltott le vagy csak elfelejtette:
Elkészült végre az estebéd, leültünk enni és mivel én jó petrezselymesen szeretem a levest, le is vettem a konyhapolcról egy üveget, aminek címkéjén férfikézírással az állt, hogy zöldség zöldje.
.
Gabóca nézi-nézi, ahogy bőségesen hintem a levesre, majd komoly arccal megjegyzi:
- Te Gyöngyös, ezt még Szabolcs (volt lakótárs) hagyta itt. Szerintem lehet, hogy ezt inkább elszívni kéne és nem szerezni vele.


Vajgaluskás raguleves galambból (4 személyre)

2 db galamb (esetleg más szárnyas hús)
2 evőkanál olaj
1 nagy fej vöröshagyma egészben
2 közepes szál sárgarépa, falatnyi darabokra vágva
10 dkg zöldborsó
10 dkg gomba szeletelve
1 paradicsom
1 zöldpaprika (nem baj ha csípős)
só,
őrölt bors,
1 púpozott teáskanál pirospaprika
1 púpozott teáskanál őrölt majoránna
1/2 csokor petrezselyemzöld aprítva, esetleg szárított
1/2 doboz tejföl
½ citrom (elhagyható)

Vajgaluskához:

2 dkg puha vaj
2 evőkanál (teljes kiőrlésű) liszt
1 tojás
1 csipetnyi só

A galambokat négybe vágom és az olajon egy kicsit elősütöm, majd hozzá keverem a pirospaprikát és felöntöm annyi vízzel, ami ellepi. Amikor felforrt, fűszerezem (só, bors, majoránna) belerakom a hagymát, paprikát, paradicsomot.

Amikor már majdnem megpuhult, kiveszem az egész hagymát, paprikát, paradicsomot (kuka vagy torkos macskák). Beleteszem az aprított sárgarépát, a szeletelt gombát, zöldborsót és sárgarépát. Amikor már a zöldségek szinte puhák, mokkáskanállal beleszaggatom a levesbe a galuskákat. (A vajat a tojással, jól kikeverem, hozzáteszem a csipetnyi sót és lisztet, összedolgozom, aztán mehet.) Valahol berántják, de én csak behabarom a tejföllel, összeforralom és friss vagy szárított petrezselyemmel megszórom. Ha valaki szereti, frissen facsart citromlével savanyíthatja. (Én nem szeretem.)

Lehet még turbózni tárkonnyal, tárkonyecettel és kész is a tárkonyos raguleves, illetve a fele tejfölt tejszínnel helyettesíteni, akkor meg még krémesebb lesz.

Megjegyzés: Ha valaki hasonlóságot talál a becsináltlevessel, az nem a véletlen műve, mivel ez a régies elnevezése, de annyira gusztustalan ez a szó, hogy inkább nem használnám.
(Elkészítési idő: 1,5 óra)