Amikor „először” voltam nála, mint Gyöngyi és használtam a mosdót, mindent visszaállítottam eredeti helyzetébe. (Valljuk be, ez egy gasztroblogon azért súrolja az illendőség határát, de egyszerűen kifejezve: Felhajtottam a WC ülőkét.)
Ez annyira tetszett neki, hogy minden közös ismerősünknek elmesélte. (Persze, én vagyok a blogíró és én fecsegek folyamatosan intim titkainkról.)
Tegnap, amikor meglátogattam és ismét használni akartam a mosdót, - természetesen Úrinő vagyok és csak sminkigazítás céljából elvonultam púderezni, - csodálkozva vettem észre, hogy le van hajtva. (Szeretnék a kézmosó fölé egy tükröt, lehet? Csábos gyöngyösös mosoly.)
Gondoltam, mától ez az új rend.
Később, - amikor követett - az ajtóból kiszólt:
- Nincs felhajtva! Neked hajtottam le, de azért … (Szerintem magában hozzátette, tudd a helyed!)
- Milyen mesét szeretnél? Rólad és a mozzarelláról szeretnék írni, ha megengeded...
- Nem!!!
- Jól van, akkor nem írom meg.
- Írd meg! Nekem már úgy is mindegy… Kicsit később:
- Elkészült már a blog? Olvashatom?"
Oh, ezek a férfi nemek. Olyan bájosak tudnak lenni, pláne egy alfahím szájából. Ezért is lepődtem meg, amikor elmesélte, hogy betért a kedvenc sajtboltomba mozzarellát venni. Valahogy hozzá mindig valami érett, fűszeres sajtot képzeltem el. (Lehet, hogy a szeretett borai miatt vagy csak egyszerűen a kiállása, határozottsága miatt.)
… és tudom, hogy amikor ezeket a sorokat olvassa, azért büszkén mosolyog, de ismét megkapom a beosztásom, hogy miket „pletykáltam el” már megint. (Megjegyzés: Megkaptam. 2011, június 10. :):):))
A képen szereplő ételben a szeretet a tiéd, de ezt úgy is tudod…
Pácolt mozzarella (4 személyre)
4 mozzarella gombóc
6 púpozott evőkanálnyi tejföl
½ citrom lehámozott héja apróra vágva vagy reszelve
½ citrom leve
1 kis csokor majoránna levél
néhány friss chili paprika kimagozva, aprítva (nálam most 1/2 piros erős paprika volt)
4 ek extra szűz olívaolaj
só, frissen őrölt bors
(néhány levél jégsaláta összevágva alapnak, de nem szükséges, elhagyható)
Mióta amoha Svájcban él - nem madaras whiskyvel, - hanem finomabbnál finomabb sajtokkal lát el. Így könnyű dolgom van, csak alkotnom kell belőlük. Én meg szívesen teszem.
Ez a sajttál is így készült. A felhalmozott mozzarellákat kellett eltüntetnem a hűtőből.
A mozzarellákat kb. egy centis szeletekre vagdosom és egy tálon vagy salátaágyon elhelyezem. Megkenem tejföllel és a megadott sorrendben megszórom, megspriccelem a felsorolt fűszerekkel, egy-két órára hűtőbe teszem, hogy kicsit összeérjen.
(Jamie Oliver receptje alapján. A képért köszönet Zsuzskának, aki a zebegényi sajtvacsoránkon lefényképezte, majd egyszer azt is jól megírom vagy inkább ne? (gyöngyösös huncut mosoly))
Nem titok - kivéve a főnökeink előtt - a lányokkal összehozunk száznál több levelet egy nap. Kezdve a reggeli bejelentkezéstől az esti elbúcsúzásig. Általában mi öten szinte GPS koordinátákra megadva pontosan tudjuk, hogy ki hol van az adott pillanatban...
... és ez így van jól.
Ma elhatároztuk, hogy internetes újságot írunk és majd jól megszakértünk mindent. Blue kapta a megtisztelő feladatot, hogy mai levelezésünk lényegét összefoglalja.
"A nő csodálatos teremtmény. Mindenhez ért. Az egyre inkább szaporodó női és tematikus adókon számtalan témát megtárgyalnak. Van már barkács csaj, aki gagyi bóvlikból még gagyibb bóvlikat készít és van Combos Edina, aki mindenhez ért. Még a teflont is simán felrakja a falra No kérem... vagyunk mi itt egy páran, aki simán elvezetnénk egy női magazint bármilyen témáról. Fő kérdések amik felmerülnek, kis forrástúrás, aztán cikkalkotás, hogy mire is kell egy figyelni egy nőnek, ha például tévét vásárol vagy kábeltévé előfizetést választ."
Közülünk mindenki ért valamihez. Íme egy kis ízelítő, hogy melyik témavezetőt keresd ha baj van:
Gyöngyi (én, azaz Fehérnyúl)
Hogyan mondjunk nemet életünk nagy szerelmének?
Gerillaétkek a konyhából - küldje el sms-ben a hűtőjében fellelhető anyagot és megmondom mit főzzön ma
Magyarország unicum és cappuccino túra útvonalai
Fogyókúra téma fényevő rovata
Piknik a kertben fényevő és nem fényevő módra
Standolási erotika avagy gömbtan
Programszervezés bárhova, bárkinél, bármikor
Last minute utak szervezése - All inclusive ellátások Mókus módra
Angol slágerek fonetikusan 1. rész - Ájlávjúbébi
Hogyan ne küldjük el megírott leveleinket, avagy hogy legyen több a piszkozat, mint az elküldött levél?
Amoha (nincs publikus blogja):
Mielőtt az orvoshoz rohannánk
Hogyan ne aggódjunk és bonyolítsuk túl a dolgokat
Amoha Shui a magyarországi tájkertészetben
Szelleműzés felsőfokon, avagy hogyan ne féljünk ET ujjától
Útibeszámoló az alpesi féloldalas tehenekről, avagy milyen Heidi az eredeti tehenészlány?
Közös témák, bármelyik hölgy felkérhető konzultációra:
Hogyan használd az internetet magáncélú levelezésre munkaidőben?
Miért félünk a lepkétől/kutyától/pitontól/békától/fogyókúrától ?
Társkeresés szépségei és buktatói
... és ha további kérdésed lenne,itta többi előadónk és témaköreik. Szívesen állnak rendelkezésedre!
Ahogy drága Blue barátnőm is megírta, már márciusban elkezdtem tervezni a nyári zebegényi parti menüt. Ki is alakult a receptsor - Kövi Pál Erdélyi lakomája nyomán, - már csak a próbafőzés volt hátra. Aztán jött valaki. Kérdések elé állított, felforgatta biztonságosnak hitt zárt világomat…
… és rákaptam a Casablancára.
Non-stop néztem. Csajokat filmbeli jelenetekkel bombáztam és egerésztünk a helyzeten.
Itthon csak nyűglődtem, és hogy megnyugvást találjak, - válaszokat keresve - elutaztam Zebegénybe.
Lelki békém helyreállását egy üzenettel jeleztem a lányoknak: „Autó, Zebegény, Mókus, reggeli.” Jelentése: Ezüstnyúllal szerencsésen megérkeztünk Zebegénybe. A Mókus teraszán ülök és reggelizek. Tökéletes a világ. Boldog vagyok.
Mindenki vérmérséklete szerint válaszolt, de azt hittem, hogy rosszul látok, amikor Katica sms-ét megkaptam: „Te aztán tudsz élni. A csajok meg már tervezik a zebegényi kivetítős mozit. A kötelező film a CASABLANCA!”
… és tényleg. Amikor hazaértem és megnéztem a levelezésemet, ott volt feketén-fehéren, hogy a lányok már kiosztották, hogy ki hozza a filmet, ki a projektort, ki a vetítővásznat. (Halkan jegyezném meg, hogy érdekes lesz a diófa és a fenyőfa közé kifeszíteni.)
Tehát a menüsort újra kellett gondolnom. Egyértelműen csak marokkói konyha lehet. Már el is kezdtem a tesztelést Váncsa István Lakomája alapján. Mivel az ételsor szigorúan titkos még a lányoknak is, azért az egyik salátát elárulom.
PS: Amohás párbeszéd:
- Kérem, akkor rendeljen magának egy tagine-t névnapjára.
- Amohám, a névnapom októberben van, ha én augusztusra megrendelem, októberre „elfelejtem”, hogy kaptam már ajcsit.
- Nem baj, majd kap valami jelképeset. Mondjuk egy újabb Váncsa könyvet.
Kérdések/kérések:
- Van valakinek tapasztalata az ikeás tagine-nal? Pontosabban rá lehet-e helyezni az izzó faszénre? (Blue, nem röhög!)
- Szeretném megkérdezni a Z-pont vezetőségét, hogy nem lehetne egy ingyenes Casablanca vetítést elintézni a falu Főterén vagy a Duna parton a buli napjára?
Római saláta naranccsal és datolyával L’hass b’limmoun wa tmar – Marokkó
Vékonyra vagdossuk a saláta leveleit és egy nagy tányéron vagy 4 kicsin elosztjuk. A narancsokat meghámozzuk, gerezdekre bontjuk, ráérősek ki is filézhetik. (Én nem tettem.) A gerezdeket 2-3 darabra vágjuk, közben a levét felfogjuk. A narancsdarabkákat megszórjuk fahéjjal, majd elrendezzük a saláta ágyon. Rászórjuk az aprókockákra vágott datolyát.
A narancslét összekeverjük a citormlével és a cukorral/mézzel, majd a salátára spricceljük. (Váncsa István receptje alapján. A képért köszönet Zsuzskának.)
… és legvégül, ha Fehérnyúl rendezné a Casablancát:
Mi újat írhatok még arról az emberről , - aki szinte minden bejegyzésemben szerepel - és akitől önzetlenül az utóbbi négy évben a legtöbbet kaptam? Féltve, óvón szeret és ha kell, ott áll a háttérben, hogy időben elkapjon.
Igaz, hogy néha az agyamra megy. Például amikor Ezüstnyúllal próbálok megfordulni egy szűk parkolóban 400 km levezetése után - az egyáltalán nem kicsi, szervótlan autómmal - és ő a húgával folytat végtelennek tűnő párbeszédeket kardinális kérdésekről és csak ennyit hallok: Szerintem a krizantémnak nem lesz jó helye a kerítés mellett. De mégis inkább oda ültessük. Oh, tényleg, igazad van. Az jó hely lesz. De várj, mégsem. Ültessük inkább a málnák mellé. Végül is nem tudom. Akkor szerinted hova ültessük?
Majdnem válaszoltam neki. B… meg, ültessed a holdra, ott legalább nincs térerő! Itt gondolkodtam el, hogy kiszállok a kocsiból, hívok egy taxit, elmegyek a Gerlóba, leiszom magam szódával, aztán oldja meg…
Zsörtölődni úgy tudunk, mint az ezeréves házasok. Jót rötyögök, amikor felcsattan: Hányszor mondjam már magának, hogy ne oda tegye a kanalat! (A saját zebegényi házamban, amikor véletlenül összezavarom a mosogatási szisztémáját.) Ilyenkor csak annyit replikázok: Ha így folytatja, csúnya vénasszony lesz magából.
Azon már nem is csodálkozunk, amikor ugyanazt ajándékozzuk egymásnak több ezer kilométer távolságból vagy egyszerre mondjuk ki a legképtelenebbnek tűnő mondatokat: Megsétáltatjuk a sonkát is? (Zsuzskáéknak szánt ajándék húsvéti sonka. Bizonytalan volt, hogy találkozunk velük.)
Saját blogjában így írt rólunk 2009-ben:
„Egy chat szobában ismerkedtünk meg, sok frusztrált, egymást maró, öblögető, humortalan, és néhány jópofa, vicces, intelligens ember társaságában. Virtuálisan mindig "belekötöttünk" egymásba szóviccek és szándékos félreértelmezések által és hatalmasakat nevettünk.
Aztán egyszer priviben írta, hogy tartozom egy csörtével... Megdumáltuk a találkozót és három óra hosszáig ontottuk a szót.
Én vittem ajándékot, ő hozott ajándékot. Merengve néztem a két egymás mellett álló, csak színeiben különböző, egyébként egyforma ajándéktasakot, és azt mondtam magamban: "Hm."
Aztán így maradtunk.
Msn-en sokszor teljesen egyformát írunk, akkor a Nyúl mindig azt mondja : "Minek koptatom a klavimat, akár telepatálhatnánk is." Vagy azon veszekszünk, ki mondta, írta előbb. No meg amikor végigtáncizzuk a fél éjszakát Ella Fitzgerald-ra, Edith Piaf-ra vagy Horváth Pista-Bangó Margitra.
Pedig nálunk különbözőbb habitusú két ember ritkán barátkozik össze. Egymás teljes ellentétei vagyunk. Még férfiban is abszolút eltérő az ízlésünk. Csak a kaják tekintetében teljes az egyetértés. Ő sokkal jobban főz, mint én, - pedig én vidéki vagyok, - meg előbb is kezdtem. Ő a csökönyösebb, meg a kihívásokat imádó, mert ő a Kos. Én meg a Bika.
Mindig mondja, menjek csak ökumenizálni, de egyszer úgyis lerugdossa azt a hurráoptimista fejemet, meg az összes tükörbe mosolygóét. Én meg úgy teszek, mintha nem ismernénk egymást, amikor a Deák térről Újbudára megyünk éjszaka és végigharsogja a kiskörutat, meg a körteret az "ájlávjúúú béééjbiiii"-vel, aztán a nyakamba ugrik és megkérdezi: "Mondtam már magának, milyen jó, hogy van nekem?"
Hát így vagyunk mi, a Nyúl meg én...”
Drága amohám! Mondtam már magának, milyen jó, hogy van nekem? Nagyon boldog születésnapot! Ájlávjú bébi! Nyúlnyál…
… és egy csokor a kedvenc cigánydalainkból köszöntésül, mert tudja: Főztem neked szárazbabot eleget és a zab árát meg már rég ott hagytam.
A képért köszönet Katicának! ... és ez még csak a kezdet....
2007. decemberében rozmaringos báránycombot sütöttem, bár ne tettem volna... A comb isteni lett, de az illatával én is tovább sodródtam. Most próbálok visszatalálni az elveszettnek hitt főzés öröméhez. Néha kicsit csapongós, néha főzős, de mindig én leszek, ezt az egyet igérhetem.
Tiszta szívből remélem, hogy egyszer eljön még az az idő, hogy olyan szerelmesen főzök és várom haza az uramat, mint azon a téli éjszakán...
Amohának szeretettel!
