2011. június 17., péntek

Újházi töltött csirke

Úgy érezhette, hogy túl sokat mesélt magáról, ezért gyorsan témát váltott:
- Mit főzöl holnap Amohának?
- Ez nálatok már hagyomány?! Te készíted a cérnametéltet is? Tette fel a kérdést, azzal a csipkelődő mosollyal, amit annyira szeretek benne.

Végül is, miért ne? Kell hozzá só, víz, tojás, liszt, sodrófa, gyúródeszka,  -  minden van itthon,  -  sőt valahol egy soha nem használt tésztakészítő gép is, amit valamilyen olaszos felindulásomban vettem. Elméletileg nem lehet nehéz. Nokedlit simán szaggatok vágódeszkáról kiskéssel, igaz, minél tovább csinálom, annál jobban unom és egyre nagyobb galuskák lesznek, mert valami Kosnős nyugtalanság miatt úgy érzékelem, hogy a tészta nem hogy fogyna, hanem mintha öntörvényűen szaporodna. Félek, hogy a cérnametélttel is így járnék: a végére széles metélt lenne. Különben is a mi családunkban amoha a precíziós szakember. Megcsinálom a tésztát, kinyújtom, Andi meg milliméter pontossággal felszeleteli. Addig is jó lesz a bolti.

(Hogy ez a férfi mindig kihívások elé állít, aztán majd egyszer azzal jön, hogy csináljak kézzel nyújtott rétestésztát. Halkan jegyzem meg, amit szintén mindig ki akartam próbálni.)

Amohás aggódás:
-    De ugye nem sózta el a levesem?


Újházi töltött csirke
(Amohát váró második fogás, akkor már dőzsöljünk a cérnametéltben!) 

1 csirke (Az enyém elég nagy volt, így elég vékonyka lett a töltelék. Szerintem az ideális méret, az egykilós.)
1 pici fej vöröshagyma apróra vágva
1 csokor petrezselyem zöld apróra vágva
2,5 deka szárított erdei gomba beáztatva vagy 5 deka friss gomba feldarabolva
5 dkg cérnametélt
1 tojás
só, őrölt bors
olaj

Nem igazán kedvenceim azok az ételek, ahol egynél több tálat kell használni. Itt pedig bőven lesz maszat.

Az egyik edényben megpirítjuk egy kis olajon a hagymát, hozzáadjuk a gombát, majd készre pároljuk. (Ha van kis csirke mája, szíve, akkor azt is beletehetjük.) Meghintjük petrezselyemmel. Sózzuk, borsozzuk. (A csirkét is! Ne felejtsük el, ahogy néha én szoktam.) Közben a másik lábosban sós vízben megfőzzük a cérnametéltet.

A gombához keverjük a tésztát, kissé lehűtjük és belehabarjuk a nyers tojást.

A nyakától kezdve a csirkebőrét fellazítjuk és a masszát egyenletesen a bőr alá próbáljuk tölteni.

Hústűvel lezárjuk, majd előmelegített 200 fokos sütőben, kb. másfél óra alatt, néha levével vagy olajjal meglocsolva készre sütjük. (Első egy órában alufóliával letakarhatjuk.) 10 percig pihentetjük, majd szeletekre vágjuk.

(Kép még nem készült, ha holnapra lesz még maradék és túl éli a zebegényi autókázást, akkor a fotót cserélem. Az illusztráció innen van.)

15 megjegyzés:

Kataklizma írta...

Izgatottan várom hogy lesz-e fotócsere :)

Zita írta...

"csipkelődő mosoly" ez egy nagyon szép kép. Bírom a metaforáidat.

Fehérnyúl írta...

Katicám, nem húzol be a csőbe! Aztán meg majd az kéred, hogy süssem meg neked is! Nem lesz képcsere. :):):)

Zita köszönöm. Örülök, hogy olvasol. Kellemes hétvégét neked!

Z-d írta...

És elsóztad a levest? :DDDDDD

Fehérnyúl írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
Fehérnyúl írta...

Drága Z-m! Erről majd amoha nyilatkozik. :):):)

Andrea írta...

A leves isteni finom lett, jelentem, de beletettem megint egy bődön sót, Nyúl megrovó pillantásai közepette, de hát mit csináljak, nekem úgy ízlik, na :):):)
A második fogás még istenibb lett, komolyan, bár azt is sóztam, Nyúl megrovó pillantáasi közepette, de az ő baja, ha alpesi sót vásárol a kedvemért :)
Én még sosem ettem cérnatésztás töltelékes ételt, de pazar...próbáljátok ki...
A hétvégi hangulatot eléggé eltoltam, így nem mentünk le Zebegénybe, de a jövő hétvégén bepótoljuk,nekem is nagyon hiányzott...Fotó azért nem készült, mert én elfelejtettem, hogy előbb azt kell készíteni és nem nekiesni, mint aki sohasem evett még :)

Fehérnyúl írta...

Amohám, ha magának tengervízből főznék levest, az sem lenne elég sós. :):):)

Kataklizma írta...

:))
Nade kéhlek micsoda hágalmazás ez? :)

Semmi hátsószándékom nem volt a fotócsehével... én nyíltan vállalom hogy ennék a levesedből :))

Fehérnyúl írta...

Ehetsz drágám, bármikor :):):)

Csak találkozzunk már...

Blue írta...

Ha csak egy tálban főzöl, akkor mihez kezd Andrea, nem lesz mit mosogatnia? :)

Fehérnyúl írta...

Jajj... Amikor kiderült, hogy ugrott Zebegény, hogy levezessem a feszültségem, neki álltam mosogatni. Amoha odajött: - Tudja, hogy ezzel engem sokkal jobban bánt, mintha veszekedne velem. :):):)

Annyira édes volt, azóta ezen röhögök. :):):)

Kataklizma írta...

Ez nagyon drága :)

Blue írta...

Ki mosogatott most Zebegényben?

Fehérnyúl írta...

Természetesen amoha. Oda sem engedett az új - gyönyörűséges - konyhapultomhoz. :):):)