2007. decemberében rozmaringos báránycombot sütöttem, bár ne tettem volna... A comb isteni lett, de az illatával én is tovább sodródtam. Most próbálok visszatalálni az elveszettnek hitt főzés öröméhez. Néha kicsit csapongós, néha főzős, de mindig én leszek, ezt az egyet igérhetem.
Tiszta szívből remélem, hogy egyszer eljön még az az idő, hogy olyan szerelmesen főzök és várom haza az uramat, mint azon a téli éjszakán...
Amohának szeretettel!
2 megjegyzés:
Sajnos akkor meg Amsterdam utcain setalgatok. Na, majd jovore.
Meg majd bepótoljuk a sétát augusztus XX-én.
De tuti, van egy holland olvasóm is. :):):)
Megjegyzés küldése