2008. december 5., péntek

Levél Amohának (2008. október 01.)

Elkészítettem ma a szőlős csirkecombot, isteni finom lett. Ugye az alap ötletet az adta, hogy el kell távolítani a szőlőt a hűtőmből. (Mivel nem sikerült teljes egészében, péntekre csinálok magának szőlős kókuszos tortát csoki öntettel. => megcsináltam, nagyon finom lett!)

Tehát az utókor számára és magának a recept:

Vettem csirkecombot tálcásat a Pluszban, ami már majdnem Spár. Itthon jól ki is akadtam, mert lefóliázva úgy nézett ki, mintha három csirkecomb lenne benne, de csak kibontáskor derült ki, hogy két és fél, tehát nekem maradt egy kis darab fél. Jól beborsoztam, sóztam őket és mivel zsályás szőlős volt az elgondolás, szemrevételezve az erkélyemet, rájöttem, hogy satnyácska zsályámat nem áldoznám fel sütésre, csak végén díszítésre, ezért kapott jó sok friss bazsalikomot és száraz zsályát. Egy kis borral és olajjal megöntöztem. Be az előmelegített sütőbe, és amíg ott elősülögetett, addig leszemeztem a fürt szőlőt. Olyan voltam mint hamupipőke, szép szem az egyik tálba, másik tálba pedig az aszott vénasszony szemek. Kb. olyan 40-40 dkg lett. A vénasszony szemeseket összetörtem krumplinyomóval egy tálba, mikörben törögettem felfedeztem, hogy van köztük egy hibernált darázs, melyet kimenekítettem, csak J. meg ne tudja. Aztán a pépet jól a csirkecombok közé raktam és alufóliával jól beburkoltam. Kb. 35 percet sütöttem lefóliázva, aztán levettem róla. Közben megfőztem a rizst is hozzá. A szép szemű szőlőket meg egy kis forró vajon átforgattam. Amikor szép piros lett a csirkecomb, kivettem a tepsiből és a pecsenyelevet, meg a szőlős trutymót átpaszírozva rászűrtem a vajas szőlő szemekre, összeforgattam és friss zsályalevéllel a mártást megszórva összeforraltam és vissza öntöttem csirkecombra. Igazából krumplipürével lenne finom, de ha csináltam volna, akkor a krumplipürét friss zsályával és fokhagymával turbóztam volna fel. Tehát ez lesz ma J. vacsija. Megérdemli?

Megjegyzés: szerintem igazán jó kacsacombbal lenne.

2 megjegyzés:

Névtelen írta...

Na igen....mit is írjon az ember, ha egy neki adresszált meglepetésen pillázik és nem tér magához a megtiszteltetéstől? Talán annyit, hogy: "Mindig öröm az ön keze által készített ételt elfogyasztani, mert tudom, hogy azt szívvel főzte és személyre szól", vagy annyit, hogy: "Mondtam, pasin nem fogunk soha összeveszni!", vagy egyszerűen csak annyit, hogy: "Nagyon Köszönöm!"
szeretettel, amoha :):):)

Konyhatündér írta...

Köszi, hogy utaltál rám, ez csak jó érzés!
Minden okés, amúgy, csak kissé el vagyok havazva a munkahelyemen évvégi hajrá van. De gyűlnek már a szép kis sütifotók a fényképezőm memóriájában :-)amint tudom, be is mutatom őket!
Szép Napot!
Konyhatündér