2008. december 10., szerda

A kocsonya

Ecet és olaj blogján olvastam: „a kocsonya tipikusan az az étel, ami engem eltölt azzal az érzéssel, hogy tudom, amit az előző generációk is tudtak. Hogy létezik folytonosság…” A recept bevezetőjét és leírását annyira átitatja az étel iránti tisztelet és szeretet, hogy szentségtörésnek éreztem volna, ha bármit is változtatnék rajta.

Ma reggel Amohával, rozmaringos-olajbogyós rozsos kenyeret falatoztunk és citromos-mézes gyümölcs teát kortyolgattunk a kocsonyánkhoz és közben azokra a téli napokra gondoltam, amikor a hajnali adventi mise után hazaérve, átfázva, édesapámmal ültünk a konyhaasztalnál és forró citromos tea mellett, friss kenyérrel, kocsonya volt az agapénk. Egy tányérból ettünk, mert én csak a levét szeret(t)em, így mindig apu kapta a cubákokat. Belemerítettem a kanalamat és addig ettem, amíg húsokról az utolsó dermedt cseppeket is lekapargattam…

Mit mondhatnék mást, tökéletes reggeli.

Rozmaringos-olajbogyós rozskenyér

Hozzávalók:

7 gramm szárított élesztő
3,1 deci meleg víz
1 evőkanál olívaolaj
1 evőkanál só
1 teáskanál frissen őrölt bors
2 teáskanál cukor
1 evőkanál apróra vágott, friss rozmaring
25 deka fehérliszt
20 deka rozsliszt
5 dkg pehelymix
5 deka magozott, fekete olajbogyó

Mostanában lusta háziasszony módjára rákaptam a kenyérsütő gépre, de tényleg nincs jobb, amikor reggel frissen sült kenyér vár az emberlányára.
Száraz hozzávalókkal kezdve bepakoltam a gépbe, beprogramoztam fehérkenyérre, sötét héjra és az elkészülés időpontjára.

Akinek nincs kenyérsütő gépe, a részletes leírást itt találhatja meg, Stahl Judit csicsergős stílusában. (Az eredeti csak fehér liszttel készül. Továbbá egypár mozzanatot és anyagot kihagytam belőle, ami kenyérsütőgép hiányában szükséges az elkészítéséhez!)
(Elkészítési idő: Kocsonya minimum 12 óra, kenyér 3 óra)

3 megjegyzés:

Névtelen írta...

Én majd ezt a kenyeret fogom kipróbálni, csak üzemeljem be a kenyérsütő gépet végre. Igaz, csak karácsonyra fogom kapni, tehát még van némi mentségem.
phzs

Fehérnyúl írta...

Addig már nem kell sokat aludni! :):):) Ha azt szeretnéd, hogy viszonylag nagyobb darabokban maradjon az olajbogyó és a pehelymix, akkor csak az utolsó dagasztás vége felé add hozzá. Nagyon finom fűszeres kenyér. Egyébként gép nélkül sem nagy ördöngőség elkészíteni és úgy talán még finomabb.

Névtelen írta...

Nagyon-nagyon finom volt a kenyér, mert a hozzávalók aránya és a gondos, hozzáértő kéz miatt az ízek harmonizáltak anélkül, hogy bármelyik is dominált volna:)
A kocsonya pedig hmmmmmm.....megdumáltuk, hogy két ünnep között újra kényeztetjük magunkat vele:) Én pirospaprikával szeretem, Nyulam meg csak úgy gyalog....:)